-
Forró vizet a kopaszra!
Bacsó Péter A tanújának (1969/1979) és Magyar Dezső Agitátorokjának (1969/1986) betiltása korszakhatárt jelöl a magyar filmtörténetben. A filmalkotók nem vállalták tovább a nagy, átfogó társadalmi és […]
-
Rákos Sándor: Kiáltásnyi csönd
A második világháború után szárnyát bontogató fiatal Rákos Sándor az Újhold lírai ideáljának égisze alatt kezdte pályáját. A világháború rettenete és az emberi lét idegenségének megfellebbezhetetlen […]
-
Szilágyi Domokos: Sajtóértekezlet
A Sajtóértekezlet az újabb darabok mellett Szilágyi Domokos korábbi öt saját és a Palocsay Zsigmond társszerzővel közösen megjelentetett Fagyöngy (1971) című kötetében szereplő Szilágyi-versek […]
-
Lengyel József: Igéző
A sztálinizmus elmondhatatlannak mutatkozó szörnyűségeiről, a létezés mindennapi abszurditásáról az első hiteles szépirodalmi tudósításokat Lengyel József kezdte el közzétenni 1961 legvégén megjelent […]
-
A tizedes meg a többiek
Az 1944–1945 előtti időszakban a magyar film vezető műfaját jelentő vígjáték presztízse az impériumváltás után csökkent. Az ötvenes–hatvanas években a műfaj lélegeztetőgépen tartásában gyakran azok az[…]
-
Meteo
A nyolcvanas évek elejének új-érzékenység néven ismert filmnyelvújító mozgalma kevés művet termett, és kihatásai nem voltak trendfordítók; mindazonáltal zárvány sem maradt, hiszen az évtized közepére […]
-
Körúti esték
Kovásznai György a magyar kollázsanimáció (A monológ, 1963) és festményanimáció (Átváltozások, 1964) megteremtése után megalapozta a hazai dokumentarista animációt is. A rendező monográfusa, […]
-
Szijj Ferenc: Agyag és kátrány
Szijj Ferenc az Agyag és kátrányban is megtartotta a költészetére jellemző leíró beszédmódot, amely gyakran hiányos, tagolatlan mondatokból építkezik. A kötet egyik fontos verse – amely magát a Leírás[…]