-
Takács Zsuzsa: A test imádása. India
Ha egy szóval kéne jellemeznünk: Takács Zsuzsa a szerelem költője, azon belül is a szerelem fájdalmáé, keserűségéé, hiányáé, a szakításé, az elmúló boldogságé. Kevesen beszélnek nála közvetlenebbül, […]
-
Pókfoci
A hatvanas évek reformtörekvéseit megakasztó brezsnyevi konzervatív fordulat általános kiábrándulást eredményezett Magyarországon is. A rendszerrel folytatott párbeszéd értelmetlenségét látva a hazai […]
-
Kodolányi János: Én vagyok I–II.
Az Én vagyok az újszövetségi történet parafrázisa, Jézus nyilvános működését ismerhetjük meg kettős nézőpontból: a külső, objektív narrátor elbeszéléséből és egyik tanítványa, az áruló Júdás […]
-
Cselényi László: Krétakor
Cselényi László költészetét illetően mondta Görömbei András, hogy ez a költői út a romantikus ihletettségű élménylírától vezetett a szinte szélsőségesen neoavantgárd jellegű kísérletekhez. A Krétakor […]
-
Mire megvénülünk
A némafilmkorszakban népszerűek Jókai regényei rendezőink (sőt a német alkotók) körében, nemcsak kalanddramaturgiájuk, érzelmi töltetük, hanem miliőrajzuk, a bennük megjelenő tájak fotogenitása miatt […]
-
Lackfi János: A buta felnőtt
A buta felnőtt verseivel kezdődött Lackfi János gyerekirodalmi könyveinek sora. Azóta a legkisebbektől – Ugrálóház, versek és mondókák kicsiknek – az óvodásokon át – Paradicsomleves betűtésztával, […]
-
Nincsen nekem vágyam semmi
Az ezredfordulón szép számú fiatal magyar filmrendező mutatkozik be, izgalmas művekkel. Az egyik legeredetibb világképű, látásmódú, formaérzékenységű debütáns a Színház- és Filmművészeti Főiskolán […]
-
Karinthy Ferenc: Epepe
Vagy kéttucatnyi könyve – regények, elbeszélések, színművek, tárcák, krokik, riportok, továbbá nyelvészeti és nyelvművelő tárgyú írások – után, melyek jobbára a magyar félmúltból, szűkebb és tágabb […]