-
Forró vizet a kopaszra!
Bacsó Péter A tanújának (1969/1979) és Magyar Dezső Agitátorokjának (1969/1986) betiltása korszakhatárt jelöl a magyar filmtörténetben. A filmalkotók nem vállalták tovább a nagy, átfogó társadalmi és […]
-
Takáts Gyula: Száz nap a hegyen
A dunántúli tájköltőként induló Takáts poétikája fokozatosan mélyült létköltészetté. Néprajzi ismeretei, a Bece-hegyi borászkodás, a gazdagodó élettapasztalat konkrétumai érzékletes tárgyiasságukat […]
-
Tamás Menyhért: Alkonyút
Vannak kevés szavú, ritkábban megszólaló költők: Tamás Menyhért közéjük tartozik. Mégis megjegyezhettük a nevét már 1974-ben, mert családi kötődése indíttatására a Bukovinából Magyarországra települt […]
-
Oravecz Imre: Halászóember
A Szajla-versek első darabjai az Egy földterület növénytakarójának változása (1979) c. kötetben jelentek meg, és a nyolcvanas évektől kezdtek megsokasodni az életműben. Ahogy azt több kritikus is […]
-
Halhatatlanság
Jancsó Miklós 1946 és 1950 között végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakát. Pályafutása az ötvenes évek szocialista realista korszakában rövid- és híradófilmekkel indult. Sajátos[…]
-
N. N. a halál angyala
Herskó János mindössze hat játékfilmet rendezett, mégis sokszínű életművet hagyott hátra, amikor 1970-ben emigrált. Változatosságuk mellett feltűnnek a filmek közös vonásai is. Herskó visszatérő […]
-
Találkozás
Elek Judit a „nagy” Máriássy-osztályban, 1956 és 1961 között végezte tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Csoporttársaihoz hasonlóan a Balázs Béla Stúdióban készítette el első önálló […]
-
Czakó Gábor: Aranykapu
Pusztán a mű címe alapján meseregényre gondolhatnánk, ám a megerősítő címként is értelmezhető „Boldog Salamon király” elgondolkoztat: vajon az ószövetségi bölcs jelzővel felruházott Salamonról lesz […]