-
Ottlik Géza: Próza
Ottlik életművének legtalányosabb darabja ez a könyv, amely nagyon különböző műfajú és státusú szövegeket fog egybe a műformát meghatározó cím alatt. A szöveg első mondatában e fogalomhoz a szerző […]
-
A kiskakas gyémánt félkrajcárja
Míg az 1930-as években számos animációsfilmes alkotó emigrált külföldre Magyarországról (őket John Halas, Jean Image, illetve George Pal néven ismerte meg a világ), addig – Nemeskürty István sokszor[…]
-
Dögkeselyű
A hatvanas–hetvenes–nyolcvanas évek magyar filmjének visszatérő hőse a vívódó értelmiségi, aki nem alkalmas tömegfilm (műfajfilm) főszereplőjének. Tépelődik, töpreng, amikor akciózni kellene (Simó […]
-
Keresztúton
A magyar filmtörténet egyik bizarr tanulsága, hogy ugyanazon rendező egyszerre lehet a szerelmi fájdalmak és az antiszemita uszítás formátumos szakértője. Kezében könnyzsebkendő, mellkasán […]
-
Az első
Cserépy László filmje címét a történelem ironikus megvilágításba helyezte: Az első egy korszak lezárása lett, szimbolikus, illetve szó szerinti értelemben egyaránt. Ez volt a legutolsó film, amelyet –[…]
-
Szentmártoni János: Ballada hétköznapi díszletekkel
Öt önálló verseskötet után jelentkezett válogatott versekkel az akkor harmincöt éves költő, Szentmártoni János. A Ballada hétköznapi díszletekkel jelentős visszhangot váltott ki, alkalmat adott az […]
-
Tóth Erzsébet: Gyertyaszentelő
A Zalán Tibor 1979-es esszéjében „arctalan nemzedéknek” keresztelt népes költőcsoportból Tóth Erzsébet azon kevesek egyike, aki jelentékeny költészetet hozott létre az évtizedek alatt. A Madárúton […]
-
A tanú
A kádári kultúrpolitika ösztönözte a hatvanas évek magyar újhullámának alkotóit, hogy készítsenek társadalomtudatos, politikailag érzékeny „cselekvő” vagy „kérdező” filmeket (Herskó János 1963-as […]