-
Fekete István: Bogáncs
Fekete István az egyik legnépszerűbb magyar író, ennek ellenére irodalmunkban való elhelyezése máig megoldatlan. Már életében és a közelmúltban is jelent meg olyan irodalomtörténeti összefoglalás, […]
-
Dögkeselyű
A hatvanas–hetvenes–nyolcvanas évek magyar filmjének visszatérő hőse a vívódó értelmiségi, aki nem alkalmas tömegfilm (műfajfilm) főszereplőjének. Tépelődik, töpreng, amikor akciózni kellene (Simó […]
-
Égi bárány
A Szegénylegények (1966) és a Csillagosok,katonák (1967) nemzetközileg is ünnepelt mesterművei tematikailag és formailag egyaránt kikristályosították Jancsó Miklós összetéveszthetetlen alkotói […]
-
Jókai Anna: Jákob lajtorjája
A Jákob lajtorjája sok tekintetben kapcsolódik a szerző előző műveihez, de új formai megoldások és eszmei-világképi kezdemények is jellemzik, amennyiben újfajta viszonyba lép a profán és a szakrális. […]
-
Árvácska
A horror – a filmben – valami olyasmi, ami túl van a felfoghatón. A horror eredendően irracionális, a horrorfilmek pedig per definitionem fantasztikus filmek. Ranódy László Árvácskája ellenben […]
-
Lázár Ervin: Kisangyal
A Hét szeretőm (1994) válogatott novellák után három évvel megjelent Kisangyal szintúgy az életmű teljes keresztmetszetét veszi alapul (egyedül az 1996-ban megjelent Csillagmajor külön novellaciklust […]
-
Simon mágus
A Simon mágus Enyedi Ildikó harmadik egész estés filmje, amely első pillantásra Az én XX. századomtól (1989) legalább annyira eltérőnek tűnik, mint a rendező második mozifilmjétől, a Bűvös vadásztól […]
-
Forró vizet a kopaszra!
Bacsó Péter A tanújának (1969/1979) és Magyar Dezső Agitátorokjának (1969/1986) betiltása korszakhatárt jelöl a magyar filmtörténetben. A filmalkotók nem vállalták tovább a nagy, átfogó társadalmi és […]