-
Marno János: Hideghullám
A Hideghullám a recepció tanúsága szerint Marno Jánosnak az a kötete, amely az életmű meghatározó poétikai fogásainak (pl. a klisés nyelvi kifejezések szétbontásának, kiforgatásának), alakjainak (pl. […]
-
Két elhatározás
A hatvanas évek magyar filmművészetét a jelen társadalmával (Sára Sándor: Cigányok, 1963; Kovács András: Nehéz emberek, 1964) és a közelmúlt történelmével (Kovács András: Hideg napok, 1966; Kósa […]
-
Az első
Cserépy László filmje címét a történelem ironikus megvilágításba helyezte: Az első egy korszak lezárása lett, szimbolikus, illetve szó szerinti értelemben egyaránt. Ez volt a legutolsó film, amelyet –[…]
-
Egyszer volt, hol nem volt
A hetvenes évek fikciós dokumentumfilmjei (Ember Judit: Tantörténet, 1976; Schiffer Pál: Cséplő Gyuri, 1978; Tarr Béla: Családi tűzfészek, 1977/1979) megtörtént eseményeket mesélnek újra az eredeti […]
-
Dögkeselyű
A hatvanas–hetvenes–nyolcvanas évek magyar filmjének visszatérő hőse a vívódó értelmiségi, aki nem alkalmas tömegfilm (műfajfilm) főszereplőjének. Tépelődik, töpreng, amikor akciózni kellene (Simó […]
-
Szaffi
A magyar filmtörténet populáris vonulatában nem elhanyagolható szerepet játszó Jókai Mór-adaptációk (lásd Az aranyember számos feldolgozását, illetve Várkonyi Zoltán több művét: A kőszívű ember fiai, […]
-
Papp Tibor: Elégia két személyhez vagy többhöz
Az 1956-os forradalom bukása után magyarok százezrei indultak egy szabadabb élet reményében Nyugat felé. Köztük sok-sok író vagy leendő író, akik aztán új otthonukban, az új művészi impulzusokat […]
-
Czakó Gábor: Aranykapu
Pusztán a mű címe alapján meseregényre gondolhatnánk, ám a megerősítő címként is értelmezhető „Boldog Salamon király” elgondolkoztat: vajon az ószövetségi bölcs jelzővel felruházott Salamonról lesz […]