súgó
keresés

Kányádi Sándor

Nagygalambfalva, 1929. május 10. – Budapest, 2018. június 20.

Kapcsolódó szócikk(ek)

  • Kányádi Sándor: A bánatos királylány kútja

    A fiatal költő egy proletkultos (Virágzik a cseresznyefa, 1955) és egy bezúzott (Sirálytánc, 1957) verseskötet után úgy tudott távol maradni az átpolitizált irodalmi közélettől, hogy 1960-tól 1990-es […]

  • Kányádi Sándor: Fától fáig

    Az ötvenes években pályára lépőkhöz hasonlóan Kányádi esetében is kétszeri indulásról beszélünk. Első kötetét (Virágzik a cseresznyefa, 1955) a proletkult sematizmusa, az egyszerűsített Petőfi-modor […]

  • Kányádi Sándor: Felemás őszi versek

    Bár a rendszerváltozás után Kányádi költészetében az „örök emberi” kérdések kerülnek előtérbe, továbbra sem utasítja el a „közteherviselés” költői felelősségét. A társadalmi változás […]

  • Kányádi Sándor: Sörény és koponya

    A Ceauşescu-diktatúra legzordabb időszakában, a nyolcvanas évek Romániájában csak gyerekverseit adták ki Kányádinak, ezért az évtizedben írt költeményeit a debreceni kiadó jelentette meg. A könyv a […]

  • Kányádi Sándor: Szürkület

    Magyarországon a hetvenes években élénkül meg a nemzeti kisebbségben élő magyarság iránti figyelem. Az utódállamok a kisebbségek radikális beolvasztására törekedtek, a magyarországi pártállami […]