súgó
keresés

Elek Tibor

(1962)

Irodalomtörténész, a Bárka folyóirat főszerkesztője, a Gyulai Várszínház igazgatója.

Fontosabb díjai: Pro Literatura-díj (2006), József Attila-díj (2011).

Fontosabb könyvei: Székely János (Kalligram, 2001); Fényben és árnyékban (Kalligram, 2004); Irodalom és nemzeti közösség (Cédrus Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó, 2014).

Kapcsolódó szócikk(ek)

  • Gion Nándor: Az angyali vigasság

    A szerzői fülszöveg szerint Az angyali vigasság című kötet „folytatása” A kárókatonák még nem jöttek vissza (1977) és a Sortűz egy fekete bivalyért (1982) című ifjúsági Gion-regényeknek, még ha […]

  • Mózes Attila: Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket

    Mózes Attila nyolcvanas évek közepén (1986–87-ben) írott köte­tei már csak a romániai rendszerváltoztatás éveiben jelenhettek meg. A Yesterday, Az Orosz­lán Hava és egyéb történetek (1990) novellái és[…]

  • Zalán Tibor: Azután megdöglünk

    Zalán Tibor, aki elsősorban költőnek vallja magát, elismert drámaíró, hangjátékszerző, gyakorló dramaturg is. Nem is az Aztán megdöglünk az első drámakötete, hiszen 2000-ben három darabja már […]

  • Sziveri János: Bábel

    A kritikusi közmegegyezés szerint a Bábel, még a harmincöt éves költő által összeállított, de már csak a halála után megjelent, hatodik verseskötet Sziveri János lírájának betetőzése. A pályán […]

  • Grendel Lajos: Bőröndök tartalma

    Grendel Lajos írói pályája novellákkal indult. 1979-ben jelent meg első kötete Hűtlenek címmel, de szélesebb körökben ismertté a nyolcvanas években sorjázó regényeivel vált (Éleslövészet, 1981). Az […]

  • Bogdán László: Bűbájosok

    Bogdán László nemcsak verseiből szeret ciklusokat építeni, hanem hosszabb-rövidebb prózáiból, s még regényeiből is. Egyik nyilatkozatában például elárulja, hogy szándékai szerint a nyolcvanas évek […]

  • Markó Béla: Csatolmány

    Markó Béla Csatolmány című kötete a költői közéletiség, a nemzet(rész)történet, benne a családtörténet kérdéskörei, sőt, a létezéshez való lehetséges emberi viszonyulások szempontjából az addigi […]

  • Sziveri János: Dia-dalok

    Sziveri János a hetvenes–nyolcvanas évekbeli jugoszláviai magyar irodalom egyik kulcsszereplője, a legendás Új Symposion 1983-ban adminisztratív erőszakkal eltávolított főszerkesztője. Első két […]

  • Mózes Attila: Egyidejűségek

    A Kolozsváron élt Mózes Attila első novellásköteteit (Átmenetek, 1978; Fény, árnyék átdereng, 1980) a témák, novellatípusok, poétikai eljárások rendkívüli gazdagsága jellemzi. A hagyományosan […]

  • Grendel Lajos: Éleslövészet

    Grendel Lajos a nyolcvanas évek első felében megjelent regényeivel (Éleslövészet; Galeri, 1982; Áttételek, 1985) robbant be a magyar irodalomba. Művei nagymértékben hozzájárultak a (cseh)szlovákiai […]

  • Grendel Lajos: Elszigeteltség vagy egyetemesség

    Grendel Lajos számára a nyolcvanas évek végétől az esszé, a publicisztika, az interjú, a napló alkalmas formává vált, hogy az öntanúsítás mellett a kisebbségi sorskér­dések és az irodalom […]

  • Markó Béla: Az erdélyi macska

    Markó Béla hetvenes évek elejei költői pályakezdése óta publikál recenziókat, kritikákat, irodalomtörténeti esszéket is. Ezekből válogat Az erdélyi macska c. kötete. Írásai egyrészt elemzik, […]

  • Zalán Tibor: és néhány akvarell

    Zalán Tibor a hetvenes évek második felében fiatal, szegedi egyetemista költőként vált az (éppen általa, egy 1979-es esszéjében) „arctalannak” nevezett nemzedék egyik legismertebb alkotójává. 1980-ban[…]

  • Gion Nándor: Ezen az oldalon

    Gion Nándor pályája kezdetétől haláláig (2002) írt novellákat, de az általa összeállított kötetekből látható, hogy többnyire nem magukban, hanem valamely nagyobb egység, novellaciklus, novellafüzér, […]

  • Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

    Gion Nándor életművének fontos és integráns részét alkotják az ifjúsági- és felnőttirodalom határán álló regényei: Engem nem úgy hívnak (1970); Postarablók (1972); A kárókatonák még nem jöttek vissza […]

  • Székely János: Képes krónika

    A Magvető Kiadónál 1979-ben megjelent Képes krónika című drámakötet szerzői fülszövege szerint a gyűjtemény „egységes egész: a keresztény-európai kultúra gondolati analízisét nyújtja keletkezésétől […]

  • Simonyi Imre: Különvélemény

    Simonyi Imrét sokan „a gyulai költőként” ismerték, s ma is a város poétájaként emlékeznek rá. Nem alaptalanul: a magyar irodalomtörténet számos olyan alkotóról tud, akinek a neve, tevékenysége […]

  • Zalán Tibor: Lassú halált játszik

    Az egyöntetű elismeréssel fogadott verseskötet az és néhány akvarellhez (1986) hasonlóan jelentős szerepet tölt be a költői életmű alakulástörténetében. Négy ciklusa közül kettő, a haikukat és a […]

  • Gion Nándor: Latroknak is játszott. Virágos katona, Rózsaméz

    Gion Nándor halála (2002) előtt néhány héttel fejezte be a három évtizedig formált, mégis szorosan egymáshoz kapcsolódó, egymásra épülő részekből álló regényfolyamát (Virágos katona, 1973; Rózsaméz, […]

  • Székely János: A másik torony

    A két évtizedes érlelődési folyamat után, 1983-ban elkészült s először az 1988. 2. Újhold-Évkönyvben, a szerző nevének feltüntetése nélkül (irodalomtörténeti kuriózumként) megjelent mű elbeszélője az […]

  • Markó Béla: Mindenki autóbusza

    A JAK-füzetek 43. darabjaként megjelent Mindenki autóbusza száz szonettje nagy feltűnést keltett a korabeli magyar irodalomban. A formabontás korábbi gyakorlata, az autonóm alak­zatteremtés programja […]

  • Gion Nándor: Mit jelent a tök alsó?

    A negyven írást tartalmazó kötet arról tanúskodik, hogy a szerző Magyarországra történt áttelepülése (1993) után, élete utolsó évtizedében is novellaciklusokban, regényszerű novellafüzérekben […]

  • Grendel Lajos: Nálunk, New Hontban

    Grendel Lajos pályája során megfigyelhető, hogy az író meg-megújulóan, hosszabb távú, több kötetre rúgó regényírói programokban érdekelt. Egyetlen regény általában kevés számára, inkább regények lazán[…]

  • Székely János: A nyugati hadtest

    A nyugati hadtest novelláiban Székely János a látszat ellenére nem a háború poklának, elembertelenítő viszonyainak ábrázolására, sokkal inkább az ember közösségi, társadalmi létezése alaptörvényeinek […]

  • Zalán Tibor: Papírváros I. kimerülve

    Páratlan, az elmúlt évtizedek magyar prózairodalmában valószínűleg egyedülálló a költő Zalán Tibor Papírváros c. (egy lassúdad regény alcímű) írói vállalkozása, amely az egyébként is sokműfajú […]

  • Székely János: Semmi-soha

    Székely János költői pályája a negyvenes évek végén indult, és az 1970-es években gyakorlatilag már le is zárult. A Semmi-soha c., még a költő által összeállított, de csak halála után, 1994-ben […]

  • Bogdán László: Szindbád a taligán

    Bogdán László a Szindbád a taligán című verseskötetében, régi szokásához híven, év, hónap és gyakorta napi pontosságú keltezéssel látta el alkotásait, s ezekből kiderül, hogy a kötet versei a megelőző[…]

  • Markó Béla: Talanítás

    A lírai konvenciók átértékelése, átalakítása, az örökölt beszédmódok és kifejezőeszközök megújítása, a lírai személyiség helyzetének elbizonytalanodása Markó Bélát már a második, a Sárgaréz évszak […]

  • Kalász Márton: Téli bárány

    Kalász Márton önéletrajzi ihletésű regénye két dél-baranyai német család, s rajtuk keresztül egy többnemzetiségű (németek, magyarok, szerbek, sokácok, zsidók, cigányok), de javarészt svábok lakta falu[…]

  • Székely János: A valódi világ

    Székely János költői, próza- és drámaíró munkássága mellett figyelmet érdemel az esszéírói is. Az esszé az életmű szerves része, de a szépprózától elkülöníthető, önálló műfaja, miközben éppúgy – vagy […]