súgó
keresés

Benke Attila

Feltöltés alatt.

Kapcsolódó szócikk(ek)

  • Afta

    A Színház- és Filmművészeti Főiskola első Simó-osztálya ugyanazt jelentette a kétezres években a magyar filmművészet számára, mint amit a hatvanas években a Máriássy-osztály: generációváltást és […]

  • Apa – Egy hit naplója

    Ahogyan a hatvanas évek magyar új hullámát elindító alkotók első nagyjátékfilmjében, úgy Szabó István (1938) a francia új hullám szellemében készült pályakezdő művében, az egyébként jelen idejű […]

  • Beszterce ostroma

    1945 a magyar filmtörténetben is nulladik év, mivel a harmincas-negyvenes években virágzó filmipar romba dőlt. A gyártás újjászervezéséről azonban már 1945 januárjában rendelkeztek, októberben pedig […]

  • Bástyasétány hetvennégy

    A hatvanas–hetvenes évek fordulójának konzervatív politikai fordulatára a magyar filmrendezők többek között szatirikus parabolákkal reagáltak (Kardos Ferenc: Egy őrült éjszaka, 1970; Sára Sándor: […]

  • Csak a szél

    A 2008–2009-es romagyilkosságokkal és utóhatásukkal foglalkozott többek között a tárgyalást bemutató dokumentumfilm, az Ítélet Magyarországon (Hajdu Eszter, 2013), Bogdán Árpád Genezise (2018) és […]

  • Csillagosok, katonák

    A hatvanas évek magyar filmrendezői következetesen a közelmúlt addig feldolgozatlan történelmi eseményeivel (például az erőszakos kollektivizálása az ötvenes években vagy az 1956-os forradalom és […]

  • Díszmagyar

    A második világháború utáni átmeneti korszak két alkorszakra osztható. A filmgyártás 1945-ös felélesztésétől a filmipar 1948-as államosításáig tartó időszak a koalíciós korszak, amikor a Magyar […]

  • Egy teljes nap

    A nyolcvanas években a kádári kiegyezés alapja, az életszínvonal-alku fenntarthatatlanná vált, a nagy mértékű infláció árnyékában a legalizált második gazdaság mellett felértékelődtek más […]

  • Ember a híd alatt

    Míg a harmincas években vígjátékok uralták a magyar filmipart, addig a második világháború alatt a korábbiakhoz képest keserűbb komédiák mellett a gyakran társadalmi problémákat érintő melodrámák […]

  • Falak

    Kovács András (1925–2017) szerint a hatvanas évek „cselekvő filmjeit” az évtized végi konzervatív politikai fordulat felé közeledve felváltották a „kérdező filmek”, mint a Falak vagy Magyar Dezső […]

  • Fejlövés

    Bacsó Péter (1928–2009) szatírái mellett készített kifejezetten komor és drámai filmeket részben az ötvenes évekről (Nyár a hegyen, 1967; Tegnapelőtt, 1982), részben a jelen társadalmi problémáiról […]

  • Filmregény – Három nővér

    A brezsnyevi konzervatív fordulat, illetve a filmbetiltások (Magyar Dezső: Agitátorok, 1969/1986; Bacsó Péter: A tanú, 1969/1979) hatására a hatvanas évek végén induló fiatal generáció tagjai […]

  • Forró vizet a kopaszra!

    Bacsó Péter (1928–2009) A tanújának (1969/1979) és Magyar Dezső Agitátorokjának (1969/1986) betiltása korszakhatárt jelöl a magyar filmtörténetben. A filmalkotók nem vállalták tovább a nagy, átfogó […]

  • Gyerekbetegségek

    Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján forradalom zajlott a filmművészetben, amelynek centruma Párizs volt. François Truffaut Négyszáz csapása (Les Quatre Cents Coups, 1959), Jean-Luc Godard […]

  • Hortobágy

    Szőts István Emberek a havason-ja (1943) előtt igen kevesen vállalkoztak arra, hogy a természetet, illetve a magyar vidéket tegyék meg az egyik főszereplőnek. Fejős Pál (Tavaszi zápor, 1932; Ítél a […]

  • István, a király

    A nyolcvanas években az MSZMP vezetői újabb reformokkal próbálták megerősíteni a meggyengült életszínvonal-alkut, ám a társadalom széles körét érintő gazdasági válság és a politikai ellenzék erősödése[…]

  • Kelj fel, és járj!

    Az 1969-ben a Filmkultúrában publikált Szociológiai filmcsoportot!-kiáltvány szerint a dokumentumfilmet szociográfiai módszerek (résztvevő megfigyelés, anyaggyűjtés, riportok készítése) bevonásával […]

  • Koportos

    A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a kelet-európai térségben bekövetkezett konzervatív politikai fordulat a magyar újhullám nagy társadalom- és történelemelemző „cselekvő filmjeinek” is a végét […]

  • Káin gyermekei

    Bódy Gábor esszéiben rávilágított arra, hogy a dokumentumfilm és a játékfilm formai szempontból nem különíthetők el élesen egymástól, mert a dokumentumfilmek alkotói már kezdettől alkalmaztak […]

  • Kárhozat

    Tarr Béla (1955) szerint nincs két markáns alkotói korszaka, ám a teátrálisan stilizált, színes Őszi almanach (1985) mégis átmenetet képez dokumentarista, szociografikus, városi közegű filmjei […]

  • Két elhatározás

    A hatvanas évek magyar filmművészetét a jelen társadalmával (Sára Sándor: Cigányok, 1962; Kovács András: Nehéz emberek, 1964) és a közelmúlt történelmével (Kovács András: Hideg napok, 1966; Kósa […]

  • Könnyű leckék

    A 2010-es évek menekültválságára több magyar filmrendező is reagált direktebb vagy közvetettebb módon. Hajdu Szabolcs Délibábjára (2014), Vranik Roland Az állampolgárjára(2017) és Mundruczó Kornél […]

  • Küldetés

    Legyen szó játékfilmjeiről (Tízezer nap, 1967; A másik ember, 1988) vagy dokumentumfilmjeiről (Küldetés; Az utolsó szó jogán, 1987), Kósa Ferencet (1937–2018) mindig azok a hősök foglalkoztatták, akik[…]

  • Mezei próféta

    A háború utáni átmeneti korszakban a kultúrpolitikában is egyre nagyobb hatalomhoz jutó kommunisták még nem kényszerítették rá a sztálini és zsdanovi elveket a készülő kevés film alkotóira. Az 1948-as[…]

  • Mindenki

    A 2010-es években a hazai rendezők kifejezetten népszerű műfajok keretei között foglalkoztak a magyar történelemmel, kiváltképp az ötvenes-hatvanas évek és a kilencvenes évek társadalmi-politikai […]

  • Másik Magyarország – Töredékek egy falu hétköznapjaiból

    Míg a 20. század első felében a társadalom tagjainak közel fele mezőgazdaságban dolgozott, addig a 2010-es évek elejére ez az arány 5% alá csökkent. Kovách Imre szociológus a magyar vidéki települések[…]

  • A ménesgazda

    A kemény diktatúrával foglalkozó úgynevezett „ötvenesévek-filmek” első hullámát (Gábor Pál: Angi Vera, 1979; Kósa Ferenc: A mérkőzés, 1981; Mészáros Márta: Napló gyermekeimnek, 1982/1984) Kovács […]

  • Nehéz emberek

    Ha Kovács András (1925–2017) Falakját (1968) a reformkorszak egyik zárófilmjének tekintjük, akkor „cselekvő” dokumentumfilmje, a Nehéz emberek az egyik emblematikus nyitófilm. Kovács párizsi útja […]

  • Nincs idő

    A Varsói Szerződés csapatainak 1968-as prágai bevonulását követően a keleti blokk „legvidámabb barakkjában” is adaptálni kellett a brezsnyevi irányelveket, így a hatvanas évek reformista törekvéseit a[…]

  • Oldás és kötés

    Jancsó Miklós (1921–2014) már az ötvenes években aktív filmrendező volt, ám sematikus híradófilmjeit és első nagyjátékfilmjét, A harangok Rómába menteket (1958) ő maga sem tartja „Jancsó-filmeknek”. […]

  • Pro Patria

    A hatvanas évek magyar újhullámának alkotói többek közt a közelmúlt történelmével foglalkoztak, méghozzá elsősorban azért, mert maguk is átélték a második világháborút, az ötvenes évek kemény […]

  • A Pál utcai fiúk

    Fábri Zoltán (1917–1994) bevallottan szeretett kísérletezni, így az ötvenes évek második felében, a szocialista-realista sematizmustól megszabadulva neorealista és expresszív-drámai stílusban […]

  • Pókfoci

    A hatvanas évek reformtörekvéseit megakasztó brezsnyevi konzervatív fordulat általános kiábrándulást eredményezett Magyarországon is. A rendszerrel folytatott párbeszéd értelmetlenségét látva a hazai […]

  • Szindbád

    Huszárik Zoltán (1931–1981) negyven éves, amikor bemutatják első nagyjátékfilmjét, a Szindbádot, a második (Csontváry, 1980) pedig egyben az utolsó is a rendező halála miatt. Rövidfilmjei (Játék, […]

  • Szép napok

    A 2000-es évek új filmrendező-generációinak tagjai, Török Ferenc (Moszkvatér, 2001), Mundruczó Kornél (Szép napok), Fliegauf Benedek (Dealer, 2004), Hajdu Szabolcs (Fehér tenyér, 2006), Kocsis Ágnes […]

  • Szépek és bolondok

    Szász Péter (1927–1983) két filmjével is csatlakozott a hetvenes évek fontos irányzataihoz, a filmgroteszkhez (András Ferenc: Veri az ördög a feleségét, 1977; Zsombolyai János: Kihajolni veszélyes, […]

  • A tanú

    A kádári kultúrpolitika ösztönözte a hatvanas évek magyar újhullámának alkotóit, hogy készítsenek társadalomtudatos, politikailag érzékeny „cselekvő” vagy „kérdező” filmeket (Herskó János 1963-as […]

  • Taxidermia

    A 2000-es évek rendezői, illetve Simó Sándor osztályának tagjai azt az instrukciót kapták osztályfőnöküktől, hogy személyes, „így jöttem” filmekkel induljanak el a pályán. Ez a személyesség áthatotta […]

  • A torinói ló

    Tarr Béla (1955) életművét általában két korszakra bontják a filmtörténészek: a hetvenes-nyolcvanas évek dokumentarista stílusú társadalmi problémafilmjeit (Családi tűzfészek, 1979; Szabadgyalog, […]

  • Utazás Jakabbal

    A nyugati hatvannyolcas tüntetések elcsendesedtek az évtizedfordulón, a magyarországi reformok megtorpantak a hetvenes évek közepére, és még a fiatalok lázadását tápláló beatkultúrát is sikerült […]

  • Vad Balaton

    A magyar filmek jelentős hányada a Balatont mint üdülőhelyet mutatja be (Gaál Béla: Címzett ismeretlen, 1935; Bacsó Péter: Szerelmes biciklisták, 1965; Mészáros Gyula: A pogány madonna, 1981; Tímár […]

  • Vannak változások

    Az 1969-es Szociológiai filmcsoportot! kiáltvány a Balázs Béla Stúdió egyik programpontjává, így az egészestés dokumentumfilm megújítójává vált. Az ezt aláíró Grunwalsky Ferenc (Anyaság, 1972), […]

  • Witman fiúk

    Tarr Béla és Fehér György mellett Szász János (1958) kapcsolódott több művével a nyolcvanas–kilencvenes évek filmművészeti irányzatához, a „magyar fekete szériához”, amelyhez a Szász-életműből a […]

  • Ítélet

    A kádári „puhadiktatúra” egyik jellegzetessége volt, hogy a hatalom ösztönözte a filmeseket társadalmilag érzékeny kérdések taglalására. Ugyanakkor óvatosan vagy egyáltalán nem volt javallott […]

  • Az ötödik pecsét

    A keleti blokk 1968–1969-es konzervatív fordulata a Csehszlovákia megszállásában résztvevő Magyarországon is végbement. Bár a hatvanas években kidolgozott új gazdasági mechanizmus bevezetésre került […]