súgó
keresés

Pápai Zsolt

Feltöltés alatt.

Kapcsolódó szócikk(ek)

  • 5 óra 40

    A magyar bűnügyi film a harmincas években csak vegetál. Történnek ugyan kísérletek a megteremtésére, de valamennyi próbálkozás hamvába hal, a bűnügyi filmek főelemét jelentő – mert a nyomozás tétjét […]

  • Az 5-ös számú őrház

    Bán Frigyes szakmai elhivatottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a húszas évek válságperiódusában, a hazai ipar recesszió­ja idején kötelezte el magát a filmkészítés mellett; akkor, amikor […]

  • Álmodozások kora

    A magyar film a hatvanas évek elején élete új szakaszába lép: azzal hogy csatlakozik a kurrens egyetemes filmtörténeti folyamatokhoz, az aranykora jön el. A kezdet 1961, a Megszállottak bemutatásának […]

  • Aphrodite

    Szemben a világmozival, a magyar némafilmben korántsem ritka, hogy színészek emelkednek rendezővé: mások mellett Kertész Mihály, Lajthay Károly, Garas Márton, Janovics Jenő, Balogh Béla pályaképe […]

  • Aranycsapat

    Az 1954-ben az NSZK-val szemben elveszített labdarúgó-világbajnoki döntő túlzás nélkül a 20. századi magyar történelem egyik legnagyobb traumája, amely nélkül nemcsak az ország sport- és emlékezet-, […]

  • Az aranyember

    A magyar némafilm legfontosabb szereplője – a kolozsvári Janovics Jenő mellett – Korda Sándor. Nem feltétlenül, illetve nem kizárólag rendezései színvonala miatt, hanem mert a filmkultúra valamennyi […]

  • Átok vára

    A teljes némafilmkorszakban hozzávetőleg hatszáz magyar játékfilm készült, a legkülönbözőbb műfajokban: még fantasztikus filmek is születtek, a termés hét százalékát tették ki. Ez is jelzi, hogy a […]

  • A bánya titka

    Alig múlt húszéves, amikor már a kamera mögött áll, pár évre rá ezres nagyságrendű statisztasereget irányít: ifj. Uher Ödön néhány év alatt a magyar némafilm meghatározó alkotójává válik, és számosat […]

  • Beszélő fejek

    Valamikor az ezredfordulón egy ismeretlen fiatalember kopogtatott a nem sokkal korábban megalakult Inforg Stúdió irodájának ajtaján, akinek vezetőjéről, Muhi Andrásról az a hír járta, hogy készségesen[…]

  • Café Moszkva

    Az egyetemes és a magyar filmtörténet között néha érdekes együttállások észlelhetők, egyes honi alkotók munkái a világfilm klasszikusaira rezonálnak. A Café Moszkva különös mű, számos momentumában az […]

  • Csempészek

    Az egyetemes filmtörténetben az ötvenes évek második felében döntő változások játszódnak le, amelyek fókuszában a többek között a neorealizmustól nyert inspirációkra építő – az olasz filmek […]

  • A csúnya lány

    Az álca az egyetemes vígjátéki tradíció alapvető kelléke, de ritkán alkalmazták annyira következetesen egyazon filmkultúrán belül, mint a magyarban 1931 és 1944 között. A romantikus vígjátékban az […]

  • Dankó Pista

    A hivatalosan századik magyar hangosfilm minden idők leghíresebb honi cigányprímásának állít emléket. A korszak egyik legjobbnak tartott rendezője, Kalmár László irányításával készült, nagy […]

  • Dögkeselyű

    A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek magyar filmjének visszatérő hőse a vívódó értelmiségi, aki nem alkalmas tömegfilm (műfajfilm) főszereplőjének. Tépelődik, töpreng, amikor akciózni kellene (Simó […]

  • Dr. Kovács István

    A magyar hangosfilm első korszakának (1931–1944) második szakasza (1939–1944) számos változást hoz, a műfaji térkép és a filmek értékorientációi is átalakulnak, nem függetlenül a politika döntéseitől […]

  • Egy dollár

    A húszas évek elejére a történelem és a politika csapásai, a rendezők számának le­apadása megrendíti a magyar filmipart: míg korábban volt közel száz is, most évente, jó esetben, egy tucat produkció a[…]

  • Egy fiúnak a fele

    Vannak idők, amikor a filmcsinálás tétje megnő: amikor az esztétikai vagy gazdasági motívumok eljelentéktelenülnek, és a film leforgatásának apropóját magasabb szempontok jelölik ki. Az 1943-ban […]

  • Egy nap

    A Magyar Nemzeti Filmalap 2015-ben létrehozott és évente meghirdetett Inkubátor programjának célja az volt, hogy diplomával már igen, de nagyfilmmel még nem rendelkező ifjú rendezőjelölteknek adjon […]

  • Egy pikoló világos

    A sematizmus ínséges évei után az ötvenes évek derekán új tendenciák mutatkoznak a magyar filmben, két meghatározó irányzat is születik, a drámai-expresszionista (kivált Fábri Zoltán munkái) és a […]

  • Az elhagyott gyermekek

    Nem minden gondolat kárhozatos, amelyet a propaganda diktál és a pártérdek táplál, sőt akár empátia és humánus szemlélet is születhet rendelésre: Az elhagyott gyermekek a Magyar Kommunista Párt […]

  • Elnémult harangok

    Miután a hazai némafilmkincs jó része megsemmisült vagy elveszett, illendő fokozottan megbecsülni azt a keveset, ami megmaradt. Mindazonáltal aligha akad film a fellelhetők között, amely ne lenne […]

  • Az első

    Cserépy László filmje címét a történelem ironikus megvilágításba helyezte: Az első egy korszak lezárása lett, szimbolikus, illetve szó szerinti értelemben egyaránt. Ez volt a legutolsó film, amelyet –[…]

  • Én voltam

    A harmincas évek formájában és nyelvében szimpla és konvencionális magyar filmjei között felüdülést jelent egy-egy olyan mű, amelyben a kép funkciója nem pusztán a cselekmény illusztrálása. Amelyben […]

  • Ének a búzamezőkről

    Szőts István fájdalmasan szikár életműve egyúttal az egyik legtermékenyítőbb a magyar filmművészetben: alig fél tucat kisebb és mindössze kettő egész estés alkotásból áll, mégis évtizedekre hatóan […]

  • Eszkimó asszony fázik

    A nyolcvanas évek elején durván ellenirányú folyamatok zajlanak a magyar filmben. Az úgynevezett akadémizmus lineáris narratívájú, közérthető, formanyelvében konzervatív, valamint „professzionális” […]

  • Évforduló

    Legyen mégoly sikeres egy vígjátékrendező a harmincas évek magyar filmjében, nem elégszik meg az egyműfajisággal: reper­toárját színesíteni igyekszik. A Hyppolit, a lakáj (1931) alkotója, Székely […]

  • A falu rossza

    Tóth János operatőr személyes hangú szerzői etűdjeiben, ahogy erről a Study (1974), a Study No. II (1975), a Mozikép (1976) és a Shine – Ragyogás (1982) tanúskodik, különös vonzalmat érzett a némafilm[…]

  • Feldobott kő

    A magyar filmtörténet hatvanas évekbeli csúcsidőszakában sorozatban születtek a kiválóbbnál kiválóbb művek debütáns rendezők műhelyében: Gaál István Sodrásban (1963), Kósa Ferenc Tízezer nap (1967), […]

  • Fény és árnyék

    Kevés hivatás létezik, amelyet oly mértékben kisajátítottak a férfiak, mint épp a filmrendezést. Magyarországon kiváltképp így van: a hatvanas éveket megelőző időszakokból mindössze kettő, nő által […]

  • Férfihűség

    Daróczy József producerként már a harmincas évektől a filmipar közelében volt, de rendezőként csak a negyvenes években kezdett dolgozni: 1941 és 1944 között gyors egymásutánban hat filmet vezényelt […]

  • Gázolás

    Az ötvenes évek derekán megszülető magyar filmművészet kimunkálói jobbára az új rajhoz tartoznak, harminc és negyven közöttiek: Fábri Zoltán (Körhinta, 1955), Máriássy Félix (Budapesti tavasz, 1955; […]

  • Gyarmat a föld alatt

    A negyvenes évek végén felgyorsult az ország bolsevizálása, amely a kultúrpolitikát sem hagyta érintetlenül. A totalitárius állam a filmet – potenciális tömeghatása miatt – kitüntetetten fontosnak […]

  • Gyöngyvirágtól lombhullásig

    Miután elkészített számos rövidebb munkát, majd pedig leforgatta pályája – egyúttal a magyar filmtörténet – első egész estés természetfilmjét, a Vadvízországot (1952) a Szeged melletti Fehér-tó […]

  • Gyula vitéz télen-nyáron

    Bácskai Lauró István (1933) a szocialista tömegfilm megteremtésének egyik apostola volt a hatvanas-hetvenes években, akinek tevékenységét sajnos nem méltányolja eléggé az utókor. Szűkebb körben ugyan […]

  • Hahó, Öcsi!

    A szocializmusban a tömeg-, vagy ha tetszik, műfaji filmek csúnya hendikepben voltak a szerzőiekkel szemben, bizonyos vígjátéki alakzatokon és a történelmi filmen kívül mostoha sors jutott nekik. A […]

  • A halál után

    A mozi hőskorában, azaz a századfordulón, azután pedig végig a némafilmkorszakban a megmozduló képek – legyen a tárgyuk bármilyen reális, a hétköznapi világból vett jelenség – a nézőben titokzatos, […]

  • Halálos tavasz

    1939-ben a boldogságmitológiát építő glamúrfilmek sorát váratlanul egy depresszív mű szakítja meg. A magyar tragikus románc Kalmár László szenteste előtt három nappal (illetve a világháború kitörése […]

  • Három hét

    A magyar némafilmet az irodalomhoz erős szálak fűzik, hazai és külföldi szerzőket egy­aránt szívesen adaptálnak a rendezők. 1917-től kivált megnő a külföldi – elsősorban kortárs – írók munkái iránti […]

  • Ház a sziklák alatt

    Az ötvenes évek elejének mindössze néhány évig létező sematikus filmje hihetetlen károkat okozott, és jó ideig – egyes elemeiben évtizedekig – nyomasztotta a magyar filmet. Az eltávolodás a terhes […]

  • Hegyek alján

    A tízes–húszas évek váltása a magyar filmben csaknem olyan mérvű, mint majd a negyvenes–ötvenes éveké lesz. Az állam durván belenyúl a filmgyártásba, filmforgalmazásba, mozibemutatásba, és […]

  • A hegyek lánya

    Farkas Zoltán a magyar filmtörténet szürke eminenciása, aki – kisebb megszakítással – csaknem fél évszázadon át dolgozott a filmgyárban. Vágóként indult 1935-ben és 1979-ig mintegy száztíz (!) […]

  • Hideg napok

    A hatvanas évek magyar filmjében rendre felvetődik a számvetés kérdése az ország (közel)múltjával, a harmincas-negyvenes-ötvenes évek tragikus sorsválasztásaival. Mindez összekapcsolódik a […]

  • Húsz óra

    A hatvanas évtized hosszú idő után az első nyugodtabb periódus – legalábbis a háborús konfliktusoktól és a belpolitikai eseményektől motivált fizikai erőszaktól mentes időszak – az ország […]

  • Hyppolit, a lakáj

    Könnyű műfaj nem létezik, de ha van igazán nehéz, akkor az a sokak által legkönnyedebbnek nevezett vígjáték, amelynek rendezése ritka nagy fesztelenséget feltételez. Ráadásul a filmeket kiváltképpen […]

  • Ismeretlen ellenfél

    A thriller az egyetemes filmtörténet egyik sikerműfaja, amelynek már a húszas-harmincas években megszülettek az első klasszikus darabjai, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Nálunk ellenben […]

  • Ítél a Balaton

    A korai magyar hangosfilm műfajtudatos, nem stílustudatos alakzat. Az 1931 és 1944 közé eső korszak darabjai a vígjáték és a melodráma két vezérzsánerére épülnek, de legyenek bár eltérő műfajúak, a […]

  • IV. Károly király és Zita királyné megkoronázása

    Elődje, Ferenc József 1867-es megkoronázásáról érthetően nem készült mozgókép, ezért Károly az első magyar király, akinek uralkodóvá avatásáról film született – egyúttal az utolsó, aki az ország […]

  • Karenin Anna

    Az Anna Karenina nem véletlenül élt meg számos mozgóképes adaptációt. Egyfelől Tolsztoj láttatóan és a filmes gondolkozás számára előnyösen ír, azaz képes a hősök lelki folyamatait a szituációk által […]

  • Kék bálvány

    A némafilm–hangosfilm-váltás után közvetlenül készült filmeknek jobbára kultúrtörténeti érdekessége, semmint esztétikai jelentősége van a nemzeti filmkultúrák zömében. Az ismerkedés az új médiummal – […]

  • Kölcsönadott élet

    A harmincas évtized végén a magyar film hangja, értékszemlélete s részben műfaji térképe is megváltozik. Az elkomoruló korszellem új műfajokat preferál: megjelenik a tragikus románc (Kalmár László: […]

  • Körhinta

    Az 1955-ös év a magyar filmtörténet csillagéve, amikor is sorozatban készítenek el és/vagy mutatnak be jelentékeny művészi értékű és hatású műveket. Egyes teoretikusok szerint ekkor születik meg a […]

  • Kutya éji dala

    A hetvenes–nyolcvanas évek fordulója a posztmodern jelenségek megszaporodását hozza az európai művészfilmben. A filmek – részben a társművészeti, azaz a zenei, képzőművészeti inspirációk megerősítése […]

  • Külvárosi őrszoba

    A Horthy-korszak fontos művét, az alig néhány év alatt elismert rendezővé váló Hamza D. Ákos Külvárosi őrszobáját „az első [magyar] rendőrfilmként” reklámozták, és a kritikusok is ekképpen hivatkoztak[…]

  • Látta-e már Budapestet télen?

    Amennyire gazdag a magyar filmtörténetben a játék- és dokumentumfilmek állománya, annyira hézagos a kísérleti vagy avantgárd műveké. A húszas évektől az ötvenesek végéig tartó időszakban különösen […]

  • Légy jó mindhalálig

    A nagy filmnek nem garanciája a nívós irodalmi alapanyag. Épp ellenkezőleg: lektűrből, sőt fércműből jobb eséllyel születik jelentős film, mint valóban jelentős irodalomból. A Légy jó mindhalálig nagy[…]

  • Lovagias ügy

    Ha a hangulati hullámzása vagy tónusbeli változásai alapján közelítünk Kabos Gyula pályájához, akkor jól látható az 1931-es Hyppolit, a lakájtól (Székely István) az 1938-as A papucshősig (Vaszary […]

  • Ludas Matyi

    A magyar film a második világháború utáni rövid felfutását követően hamar az enyészet sorsára jutott, miután a felgerjedő művészi indulatokat politikus-méregkeverők lefojtották, és a mozit az […]

  • Lumière-összeállítás 1896-ból

    A nemzeti filmtörténetek legelső fejezeteit gyakran külföldről érkezett alkotók írják. A legkorábbi mozgóképek számos országban nem helyi munkák, paradoxonnal élve: importtermékek. Így van ez nálunk […]

  • Machita

    A világirodalom és a világfilm jelentős alkotóitól, Oidipusz és Iokaszté, Romeo és Júlia, Bonnie és Clyde sorsának krónikásaitól tudjuk, hogy nemcsak a viszonzatlan, de a beteljesült szerelem is lehet[…]

  • Matyólakodalom

    1920 körül a magyar film legjelentősebb talentumai közül számos már nincs a látóhatáron. Kertész és Korda ekkorra elhagyta az országot, Garas Márton pedig épp készül rá, miközben Janovics Jenőt az […]

  • A megfagyott gyermek

    Az 1920-as évek a magyar filmtörténet legszomorúbb periódusa. Az évtized prológusát pedig a teljes magyar filmtörténet egyik legszomorúbb filmje jelenti, a címével is megrázó A megfagyott gyermek. […]

  • Meteo

    A nyolcvanas évek elejének új-érzékenység néven elhíresült filmnyelvújító mozgalma sajnálatosan kevés művet termett, és a kihatásai nem voltak trendfordítóak, mindazonáltal zárvány sem maradt, hiszen […]

  • Mire megvénülünk

    A némafilmkorszakban népszerűek Jókai regényei rendezőink (sőt a német alkotók) körében, nemcsak kalanddramaturgiájuk, érzelmi töltetük, hanem miliőrajzuk, a bennük megjelenő tájak fotogenitása miatt […]

  • A munka akrobatái

    Az 1945 előtti Magyarországon a „kultúrfilm” címke olyan rövidebb – tíz-húsz perces – mozgóképeket jelölt, amelyeket a nagyfilmek előtt vetítettek a mozikban, jobbára ismeretterjesztő céllal. A művek […]

  • A munkászubbony

    A magyar színjátszás egyik legjelentősebb egyénisége, Hegedűs Gyula korán kapcsolatba került a filmmel, már a legelső hazai mozgóképen feltűnt. Zsitkovszky Béla A tánczában (1901) a főszerepeket a […]

  • A nagyrozsdási eset

    Az 1956-os forradalom utáni kádári megtorlás és restauráció alapvetően hat az évtized végének magyar filmjére. Szűkül az alkotók mozgástere, erősödik a külső és a belső cenzúra. Utóbbit mindenekelőtt […]

  • Nincsen nekem vágyam semmi

    Az ezredfordulón szép számú fiatal magyar filmrendező mutatkozik be, izgalmas művekkel. Az egyik legeredetibb világképű, látásmódú, formaérzékenységű debütáns a Színház- és Filmművészeti Főiskolán […]

  • Női kezekben

    Kevés hazai rendező kezdte ígéretesebben a karrierjét Xantus Jánosnál (1953–2012), aki előbb főiskolai vizsgamunkáival babonázta meg a tanárait (Werther élete,1976; És így s eképp tovább, 1978), aztán[…]

  • Nyitány

    A Nyitány mérföldkő a magyar film történetében. Ez az első magyar film, amelyet Oscar-díjra jelöltek, továbbá elhódította a filmvilág második legfontosabb kitüntetését, a cannes-i Arany Pálmát is. […]

  • Őrségváltás

    Egyetlen évtizeden belül – 1938 és 1948 között – a magyar filmszakma két hatalmas vérveszteséget szenved el. A harmincas évek végén a faji alapú, a negyvenes évek végén az osztályalapú tisztogatásnak […]

  • A Pál utcai fiúk

    A filmesek már a tízes években felfigyeltek Molnár Ferencre; Kertész Mihály egymaga az író öt művét adaptálta 1914 és 1919 között, továbbá amerikai filmek is készültek az írásaiból: a legelsőt a […]

  • A papucshős

    A papucshős a teljes hazai filmtörténet egyik leghumorosabb, egyúttal legmegrendítőbb darabja, igazi stílusbravúr. A harmincas évek végén született, abban az időszakban, amikor a glamúrromantikán […]

  • A pogány madonna

    A nyolcvanas évekre a hazai filmek nézettségének folyamatos csökkenése új utak keresésére sarkallja a gyártás döntnökeit, és olyan produkcióknak is zöld utat adnak, amelyekhez hasonlóak korábban […]

  • Rabmadár

    Amikor Sugár Pál a tízes évek végén elkészíti a Vihar utánt (1919), vagy Garas Márton leforgatja A táncosnőt (1918), rövid időre úgy fest, hogy minőségi váltás következhet, és a magyar filmipar […]

  • Simon Judit

    A magyar némafilmben nem ritkák az úgynevezett „versfilmek”, népszerű poémák illusztrálása mozgóképekkel: elbeszélő (Illés Jenő – Rákosi Tibor: János vitéz, 1916) és lírai költemények mellett […]

  • Simon Menyhért születése

    Egyes teoretikusok úgy tartják, a magyar filmművészet hosszas, közel fél évszázados vajúdás után született meg, az ötvenes évek derekán. Míg a korábbi időszakokban csak szórványosan készültek művészi […]

  • Sodrásban

    A hatvanas évek elején robbanva újult meg a magyar film, és megszületett a hazai szerzői mozi. Rendezők sora csatlakozott rá az európai és a világfilm progresszív tendenciáira, az ötvenes években […]

  • Szakadék

    A negyvenes évek végén, illetve – a sematizmus korának sajnálatos intermezzója után – az ötvenes évek derekán és második felében készült magyar filmek a harmincas évtized paraszti-plebejus irodalmának[…]

  • Szegénylegények

    A magyar filmnek számos korszakos mestere van, de az egyetemes filmtörténet csak kettőt ismer el közülük a maga klasszikusaként. Azt a két alkotót, akik önálló poétikát teremtettek, és olyan filmeket […]

  • Sziámi macska

    A negyvenes évek magyar filmjei a nyereségek – és a látszólagos happy endek – ellenére gyakran a veszteség és a vereség érzetét keltik fel a nézőben (Bánky Viktor: Keresztúton [1942] és Kölcsönadott […]

  • Szíriusz

    A sikeres tömegfilm-kultúrákat a műfaji differenciálódás jellemzi. Így van ez a magyar filmben is a harmincas–negyvenes évtizedfordulón, amikor a domináns vígjáték és melodráma mellett megjelenik a […]

  • Szulamit

    A magyar némafilm egykor jelentős, de mára még a fanatikus filmrajongók előtt is ismeretlen – inkább csak a kutatók körében ismert – alkotói sorában kitüntetett pozíció illeti meg Illés Jenőt. Kora […]

  • Talpalatnyi föld

    Az archaizáló és paraszti témájú magyar film markáns jelenség a szocializmus első évtizedeiben: a paraszti világ jó ideig számos jelentős mű visszatérő tárgya. Már a Horthy-korszak és a koalíciós […]

  • Talpuk alatt fütyül a szél

    A magyar filmtörténetben nem gyakoriak a műfaji kísérletek, a műfajteremtési próbálkozások mégannyira sem. Már pusztán emiatt – de nem csupán emiatt – figyelemre méltó a hetvenes évek egyik szolid, […]

  • A táncosnő

    Ha a mozi maga a mozgás, vagyis egyik legfontosabb funkciója a mozgás ábrázolása, akkor a táncról, a táncosokról szóló történetek esszenciális filmtémák. Részben ezért, részben Garas Márton rendező […]

  • Tavaszi zápor

    A magyar (hangos)film művészetté tételét célzó első kísérlet egy világpolgár hazánkfia munkásságához köthető. Fejős Pál innovatívabb stílus meghonosításáért vívott szélmalomharca nemcsak unikális, de […]

  • Tegnap

    1919 áprilisában – Szovjet-Oroszországot is megelőzve – a világon elsőként Magyar­országon államosítják a filmipart, beleértve annak minden területét: az összes filmgyárat, labort, kölcsönzőt és […]

  • A tizennegyedik

    Nyilvánvalóan nagyon nehéz megítélni az akár koherensnek tűnő némafilmet is, ha nem a moziban egykor bemutatott változatát ismerjük. Márpedig a magyar – illetve nemcsak a magyar – némafilmeket a […]

  • Tízezer nap

    A harmincas évek végétől a hatvanas évek elejéig tragédiák sora – egy világégés, több rezsimváltás és egy forradalom – szántja fel a magyar történelmet. Értelmezzük bárhogyan a kádári konszolidációt, […]

  • A tolonc

    A magyar némafilmmel foglalkozó kutatók örök gondja, hogy a produktivitását tekintve a tízes években még a világ élvonalában álló honi filmipar termése jobbára hozzáférhetetlen. Az egykor mintegy […]

  • Az utolsó éjszaka

    A korai magyar filmgyártás nem vízfejű, több központja van: Budapest mellett Egerben, Aradon, Kolozsvárott is komoly munka folyik. Utóbbi műhely kivált jelentős; fő alakja a Nemzeti Színház […]

  • Az utolsó hajnal

    A világháború utolsó szakaszából a honi filmipar sokat profitál. Mind több az elkeseredett ember, aki a moziban felejteni akar, miközben egyre kevesebb az amerikai film, amelynél pedig nincs jobb […]

  • Vadvízország

    Az 1951–1952-es évek a magyar filmtörténet mélypontjai, szép számú sematikus-selejtes darabbal. Ha valaki ekkoriban moziba készül, nagy valószínűséggel értéktelen vacakra, ideológiával csurig töltött […]

  • Valahol Európában

    A magyar film ritkán kerül szinkronba a világfilm progresszív törekvéseivel, illetve amikor mégis, a politikai-történelmi meghatározottságok kevéssé engedik meg az újító törekvések kifutását. A […]

  • Valamit visz a víz

    A negyvenes évek megváltozó, egyes elemei­ben – kivált a tónusában – újraformálódó magyar filmje az előző évtized glamúrvilágképét támadja. A Halálos tavasz (1939) indítja a folyamatot, majd pedig […]

  • Vihar után

    A tízes évek hazai mozgóképiparának egyik legfontosabb szereplője a Star filmgyár, amelynek – az ezredfordulóig úgy tűnt – egészében megsemmisült az egyébiránt gazdag portfóliója. Aztán hirtelen három[…]

  • A vizsga

    A kétezres évek magyar tömegfilmjének problémáit leltározva mindenekelőtt a külföldi minták setesuta használata tűnik fel, de legalább ennyire fontos az is, hogy az alkotók mintha nem lennének képesek[…]

  • Vorrei morir

    A magyar némafilm a tízes években elsősorban a dán és az amerikai stílust keresztezi. Előbbi inkább az érzelmek megjelenítésére, utóbbi az akciókra helyezi a hangsúlyt, de nemcsak a cselekményszövést,[…]

  • Zárt tárgyalás

    A harmincas évek végén a zsidótörvényekkel kiszorított alkotók helyére ismeretlenek kerülnek a hazai filmiparban. Egyeseket a tehetségtelenségük kompromittál, másokat a politikai szerepvállalásuk és […]