súgó
keresés

játékfilm

Feltöltés alatt.

Kapcsolódó szócikk(ek)

  • 1945

    A közvetlenül a háború után játszódó 1945 olyan nézőpontból közelíti meg a holokausztot, amelyre addig nagyon kevesen vállalkoztak a magyar filmben: a zsidók elleni bűnökkel való szembenézésről, a […]

  • Az 5-ös számú őrház

    Bán Frigyes (1902–1969) elhivatottságát mi sem bizonyítja jobban annál, mint hogy a húszas évek válságperiódusában, a hazai ipar recessziója idején kötelezte el magát a filmkészítés mellett, akkor, […]

  • Agitátorok

    1968-ban forrongott a világ, a tiltakozási hullám azonban elkerülte Magyarországot. A nyugati fiatalokat megmozdulásokra ösztönző újbaloldali eszmékre közvetlenül két magyar játékfilm rezonált. Jancsó[…]

  • Amerikai anzix

    Bódy Gábor (1946–1985) filmes munkásságának kezdete a hatvanas-hetvenes évek fordulóján egybeesett a Balázs Béla Stúdió tagságának és arculatának átalakulásával. Korábban a BBS a pályakezdő diplomás […]

  • Apa – Egy hit naplója

    Ahogyan a hatvanas évek magyar új hullámát elindító alkotók első nagyjátékfilmjében, úgy Szabó István (1938) a francia új hullám szellemében készült pályakezdő művében, az egyébként jelen idejű […]

  • Bakaruhában

    Az Erdélyből érkezett, az ötvenes évek hazai filmgyártásában kezdetben dramaturgként tevékenykedő Fehér Imre (1926–1975) bár nyolc nagyjátékfilmet rendezett, egyetlen más munkájának értéke és […]

  • Beszterce ostroma

    1945 a magyar filmtörténetben is nulladik év, mivel a harmincas-negyvenes években virágzó filmipar romba dőlt. A gyártás újjászervezéséről azonban már 1945 januárjában rendelkeztek, októberben pedig […]

  • Bibliothèque Pascal

    „A 41. Magyar Filmszemle mezőnyét két részre lehet osztani: az összes versenyben lévő film és a Bibliothèque Pascal” – fogalmazott egy 2010-ben megjelent fesztivál-beszámoló szerzője, ami jól jelzi, […]

  • Bolse Vita

    A rendszerváltás időszaka a modern magyar történelem egyik jól dokumentált pillanata, amely elsősorban a film- és videotechnika fejlődésének, valamint a médiatartalmak iránti növekvő keresletnek […]

  • Bástyasétány hetvennégy

    A hatvanas–hetvenes évek fordulójának konzervatív politikai fordulatára a magyar filmrendezők többek között szatirikus parabolákkal reagáltak (Kardos Ferenc: Egy őrült éjszaka, 1970; Sára Sándor: […]

  • Café Moszkva

    Az egyetemes és a magyar filmtörténet között néha érdekes együttállások észlelhetők, némely honi alkotók munkái a világfilm klasszikusaira rezonálnak. A Café Moszkva különös mű, számos momentumában az[…]

  • Chico

    „A háború az egyetlen hiteles állapot. Amikor az ember folyamatosan fizikai-szellemi képességei maximumát nyújtja” – magyarázza a kamerának Chico, vagyis Eduardo Rózsa-Flores, Fekete Ibolya (1951) […]

  • Cifra nyomorúság

    Gertler Viktor (1901-1969) karrierjét segédrendezőként és vágóként kezdte Berlinben, majd 1933-ban hazatért Magyarországra. Hat év leforgása alatt elkészítette többek között az Ellopott szerdát(1933),[…]

  • Csak a szél

    A 2008–2009-es romagyilkosságokkal és utóhatásukkal foglalkozott többek között a tárgyalást bemutató dokumentumfilm, az Ítélet Magyarországon (Hajdu Eszter, 2013), Bogdán Árpád Genezise (2018) és […]

  • Családi tűzfészek

    Tarr Béla (1955) 1977-ben, 22 évesen, a Balázs Béla Stúdióban forgatta első egész estés filmjét; abban az évben, amelyben – amatőrfilmes munkák után – megkezdte tanulmányait a Színház- és […]

  • Csempészek

    Az egyetemes filmtörténetben az ötvenes évek második felében döntő változások játszódnak le, amelyek fókuszában a többek között a neorealizmustól nyert inspirációkra építő – az olasz filmek […]

  • Csillagosok, katonák

    A hatvanas évek magyar filmrendezői következetesen a közelmúlt addig feldolgozatlan történelmi eseményeivel (például az erőszakos kollektivizálása az ötvenes években vagy az 1956-os forradalom és […]

  • Cséplő Gyuri

    Az 1960–70-es évek fordulóján markáns mozgalom indult Magyarországon, amely a filmművészetben a szociológia tudományos módszereinek rendszeres alkalmazását szorgalmazta. A fiatal filmesek által […]

  • Dalolva szép az élet

    Az államosítás Magyarországon 1948 nyarán érte el a filmipart. Ettől kezdve a gyártás minden területe és eszköze egységes felügyelet alá került és a filmkészítés összes fázisát az állam finanszírozta.[…]

  • Dankó Pista

    A hivatalosan századik magyar hangosfilm minden idők leghíresebb honi cigányprímásának állít emléket. A korszak egyik legjobbnak tartott rendezője, Kalmár László (1900–1980) irányításával készült, […]

  • Dr. Kovács István

    A magyar hangosfilm első korszakának (1931–1944) második szakasza (1939–1944) számos változást hoz, a műfaji térkép és a filmek értékorientációi is átalakulnak, nem függetlenül a politika döntéseitől […]

  • Díszmagyar

    A második világháború utáni átmeneti korszak két alkorszakra osztható. A filmgyártás 1945-ös felélesztésétől a filmipar 1948-as államosításáig tartó időszak a koalíciós korszak, amikor a Magyar […]

  • Dögkeselyű

    A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek magyar filmjének visszatérő hőse a vívódó értelmiségi, aki nem alkalmas tömegfilm (műfajfilm) főszereplőjének. Tépelődik, töpreng, amikor akciózni kellene (Simó […]

  • Egy fiúnak a fele

    A fokozatosan felfelé ívelő magyar némafilmgyártás az I. világháború éveire a világ vezető filmes műhelyei közé emelkedett. A csúcsév 1918 volt, előtte, és azóta sem forgattak Magyarországon annyi […]

  • Egy kis hely a Nap alatt

    Szász Péter (1927–1983) másfél évtizedes forgatókönyvírói karrierje után elkötelezte magát a filmrendezésnek, de az irányváltás után is hű maradt önmagához. Ahogy írói munkájában jobbára a könnyed, […]

  • Egy nap

    A Magyar Nemzeti Filmalap 2015-ben létrehozott és évente meghirdetett Inkubátor programjának célja az volt, hogy diplomával már igen, de nagyfilmmel még nem rendelkező ifjú rendezőjelölteknek adjon […]

  • Egy pikoló világos

    A sematizmus ínséges évei után az ötvenes évek derekán új tendenciák mutatkoznak a magyar filmben, két meghatározó irányzat is születik, a drámai-expresszionista (kivált Fábri Zoltán munkái) és a […]

  • Egy szoknya, egy nadrág

    Hamza D. Ákos (1903–1993) a második világháború éveinek igen foglalkoztatott filmes szakembere volt Magyarországon. Előbb gyártásvezetőként, producerként tevékenykedett, majd rendezőként is komoly […]

  • Egy teljes nap

    A nyolcvanas években a kádári kiegyezés alapja, az életszínvonal-alku fenntarthatatlanná vált, a nagy mértékű infláció árnyékában a legalizált második gazdaság mellett felértékelődtek más […]

  • Egészséges erotika

    Szinte a véletlennek köszönhető, hogy a korábban trükkoperatőrként tevékenykedő, éveken át kísérleti filmekkel foglalkozó Tímár Péter (1950) a saját forgatókönyvön alapuló játékfilm, az Egészséges […]

  • Eldorádó

    Nincs még egy film, amely jobban érzékeltetné a rendszerváltozás éveinek bizonytalanságát és értékválságát, mint a szocializmus utolsó évében forgatott Eldorádó, jóllehet története korábban, a háború […]

  • Ember a híd alatt

    Míg a harmincas években vígjátékok uralták a magyar filmipart, addig a második világháború alatt a korábbiakhoz képest keserűbb komédiák mellett a gyakran társadalmi problémákat érintő melodrámák […]

  • Emberek a havason

    Az erdélyi születésű Szőts István (1912–1998) festészeti tanulmányok után fordult a filmhez mint olyan új művészeti ághoz, amely az addigiakhoz képest jóval összetettebb kifejezési lehetőségeket […]

  • Erdélyi kastély

    A főnemesi származású Podmaniczky Félix (1914–1990) a második világháború éveinek egyik sokat foglalkoztatott filmrendezője volt Magyarországon. Olyan művek fűződnek a nevéhez, mint az Erzsébet […]

  • Ernelláék Farkaséknál

    Az Ernelláék Farkaséknál az egyik legnagyobb kritikai sikert arató magyar film a 2010-es években. A néhány szereplővel, egyetlen térben forgatott kamaratörténet kortárs társadalmi problémákat is […]

  • Esti Kornél csodálatos utazása

    A rendszerváltás után a magyar filmben megszaporodtak a jelenre reflektáló, publicisztikus hangvételű játékfilmek, de a „fekete széria” (például Tarr Béla és Fehér György művei) révén az elvont […]

  • Eszkimó asszony fázik

    A nyolcvanas évek elején durván ellenirányú folyamatok zajlanak a magyar filmben. Az úgynevezett akadémizmus lineáris narratívájú, közérthető, formanyelvében konzervatív, valamint „professzionális” […]

  • Európa nem válaszol

    Radványi Géza (1907–1986) az 1940-es években forgatókönyvíróként és/vagy rendezőként jegyzett filmjeiben olyan témák variációit jelenítette meg, mint a két irányból érkező erők szorításában […]

  • Ez történt Budapesten

    A háborús konjunktúra – hasonlóan az első világháború időszakához – a negyvenes évek első felében is a filmgyártás fellendülését és a gyártott filmek számának növekedését eredményezte. 1939 és 1943 […]

  • Falak

    Kovács András (1925–2017) szerint a hatvanas évek „cselekvő filmjeit” az évtized végi konzervatív politikai fordulat felé közeledve felváltották a „kérdező filmek”, mint a Falak vagy Magyar Dezső […]

  • Fejlövés

    Bacsó Péter (1928–2009) szatírái mellett készített kifejezetten komor és drámai filmeket részben az ötvenes évekről (Nyár a hegyen, 1967; Tegnapelőtt, 1982), részben a jelen társadalmi problémáiról […]

  • Fekete kefe

    Egy nap élet – ez nemcsak Kemény István szívszorító versének címe, hanem a magyar filmek kicsi, de jelentős csoportjának témája és története is. Egy napban, mint cseppben a tenger, ott az egész élet, […]

  • Feldobott kő

    A magyar filmtörténet hatvanas évekbeli csúcsidőszakában sorozatban születtek a kiválóbbnál kiválóbb művek debütáns rendezők műhelyében: Gaál István Sodrásban (1963), Kósa Ferenc Tízezer nap (1967), […]

  • Filmregény – Három nővér

    A brezsnyevi konzervatív fordulat, illetve a filmbetiltások (Magyar Dezső: Agitátorok, 1969/1986; Bacsó Péter: A tanú, 1969/1979) hatására a hatvanas évek végén induló fiatal generáció tagjai […]

  • Forró mezők

    A második világháborút követő, 1945-től 1948-ig tartó rövid, átmeneti periódust a történetírás koalíciós korszaknak nevezi, amely egyaránt magán viseli a megelőző, illetve az elkövetkező filmtörténeti[…]

  • Forró vizet a kopaszra!

    Bacsó Péter (1928–2009) A tanújának (1969/1979) és Magyar Dezső Agitátorokjának (1969/1986) betiltása korszakhatárt jelöl a magyar filmtörténetben. A filmalkotók nem vállalták tovább a nagy, átfogó […]

  • Férfihűség

    Daróczy József (1885–1950) producerként már a harmincas évektől a filmipar közelében volt, de rendezőként csak a negyvenes években kezdett dolgozni: 1941 és 1944 között gyors egymásutánban hat filmet […]

  • Férjet keresek

    Martonffy Emil (1904–1983) egyike volt a harmincas–negyvenes évek legtermékenyebb rendezőinek: Ráthonyi Ákoshoz hasonlóan huszonhárom filmet rendezett ebben az időszakban, ezzel éppen, hogy megelőzte […]

  • Föltámadott a tenger

    A Rákosi-korszak múltábrázoló játékfilmjeinek – például Keleti Márton Mágnás Miskája (1949) és Erkelje (1952), Ranódy László és Nádasdy Kálmán Ludas Matyija (1950), Kalmár László Dérynéje (1951), Bán […]

  • Fügefalevél

    Máriássy Félix (1919–1975) legtöbbet emlegetett filmjei az ötvenes években készültek: a sematizmushoz sorolt műveket (köztük a Kis Katalin házasságát [1950]) követően a rendező az olasz neorealizmus […]

  • Fűszer és csemege

    Az 1930-as évek második felében Csathó Kálmán (1881–1964) több irodalmi szövegét is mozgóképre adaptálták. Közéjük tartozik az 1938-as esztendő nagy magyar színházi sikere, a Fűszer és csemege 1940-es[…]

  • Gyarmat a föld alatt

    A negyvenes évek végén felgyorsult az ország bolsevizálása, amely a kultúrpolitikát sem hagyta érintetlenül. A totalitárius állam a filmet – potenciális tömeghatása miatt – kitüntetetten fontosnak […]

  • Gyerekbetegségek

    Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján forradalom zajlott a filmművészetben, amelynek centruma Párizs volt. François Truffaut Négyszáz csapása (Les Quatre Cents Coups, 1959), Jean-Luc Godard […]

  • Gyula vitéz télen-nyáron

    Bácskai Lauró István (1933) a szocialista tömegfilm megteremtésének egyik apostola volt a hatvanas-hetvenes években, akinek tevékenységét sajnos nem méltányolja eléggé az utókor. Szűkebb körben ugyan […]

  • Gázolás

    Az ötvenes évek derekán megszülető magyar filmművészet kimunkálói jobbára az új rajhoz tartoznak, harminc és negyven közöttiek: Fábri Zoltán (Körhinta, 1955), Máriássy Félix (Budapesti tavasz, 1955; […]

  • Ha megjön József

    A hetvenes évek magyar filmesei vonzódtak a társadalmi valósághoz, és ez nem csupán a dokumentarista stílusiskolát hívta életre, de a „nemzedéki közérzetfilmekre” is döntő hatást tett. Ezek az előző […]

  • Haggyállógva Vászka

    Gothár Péter (1947) a két Esterházy-adaptáció (Idő van, 1986; Tiszta Amerika, 1988), majd Bodor Ádám novellája, A részleg feldolgozása (1995) után egy orosz lágermeséhez nyúlt, amely a legenda szerint[…]

  • Hahó, Öcsi!

    A szocializmusban a tömeg-, vagy ha tetszik, műfaji filmek csúnya hendikepben voltak a szerzőiekkel szemben, bizonyos vígjátéki alakzatokon és a történelmi filmen kívül mostoha sors jutott nekik. A […]

  • Hajnali láz

    Egészen kivételes, hogy egy történet a holokauszt-túlélőkről az életszeretetről szól. A Hajnali láz fiatal hősei a haláltáborok rettenetes emlékét és a lágerekből magukkal hurcolt halálos betegséget a[…]

  • Halálos tavasz

    1939-ben a boldogságmitológiát építő glamúrfilmek sorát váratlanul egy végletesen depresszív mű szakítja meg. A magyar tragikus románc Kalmár László (1900–1980) szenteste előtt három nappal (illetve a[…]

  • Hannibál tanár úr

    Az 1950-es évek magyar filmművészeti megújulásának meghatározó darabjai Fábri Zoltán (1917–1994) korabeli játékfilmjei. A Körhinta (1955) nemzetközi sikere után készülő Hannibál tanár úr Fábri korai […]

  • A hegyek lánya

    Farkas Zoltán (1913–1980) a magyar filmtörténet szürke eminenciása, aki – kisebb megszakítással – csaknem fél évszázadon át dolgozott a filmgyárban. Vágóként indult 1935-ben és 1979-ig mintegy száztíz[…]

  • Hideg napok

    A hatvanas évek magyar filmjében rendre felvetődik a számvetés kérdése az ország (közel)múltjával, a harmincas-negyvenes-ötvenes évek tragikus sorsválasztásaival. Mindez összekapcsolódik a […]

  • Holnap lesz fácán

    Jancsó Miklós hatvanas évektől készülő történelmi parabolái megihletik kollégáit: a hetvenes években Kósa Ferenc trilógiát szentel e formának (Ítélet, 1970; Nincs idő, 1973; Hószakadás, 1974), […]

  • Hortobágy

    Szőts István Emberek a havason-ja (1943) előtt igen kevesen vállalkoztak arra, hogy a természetet, illetve a magyar vidéket tegyék meg az egyik főszereplőnek. Fejős Pál (Tavaszi zápor, 1932; Ítél a […]

  • Hosszú alkony

    Egy idős nő felszáll a buszra, és elszenderül. Csak ennyi biztos Janisch Attila (1957) második nagyjátékfilmjében, és az is sejthető, hogy a nyugdíjas régészprofesszor álmából nincs ébredés. Shirley […]

  • Hukkle

    Az ezredfordulón indult fiatal nemzedék, a Simó-osztály tagjai közül Pálfi György (1974) debütáló filmje a legkülönlegesebb és a legkevésbé szabálykövető. Osztályfőnöke, Simó Sándor saját, azaz a […]

  • Hyppolit, a lakáj

    Könnyű műfaj nem létezik, de ha van igazán nehéz, akkor az a sokak által legkönnyedebbnek nevezett vígjáték, amelynek rendezése ritka nagy fesztelenséget feltételez. Ráadásul a filmeket kiváltképpen […]

  • Ház a sziklák alatt

    Az ötvenes évek elejének mindössze néhány évig létező sematikus filmje hihetetlen károkat okozott, és jó ideig – egyes elemeiben évtizedekig – nyomasztotta a magyar filmet. Az eltávolodás a terhes […]

  • A Hídember

    A rendszerváltás után a múltábrázoló játékfilmek különböző stratégiákkal készültek. A történelmi traumák feldolgozásától (Sára Sándor trilógiája: Könyörtelen idők, 1991; Vigyázók, 1993; A vád, 1996) […]

  • A hölgy egy kissé bogaras

    A nemzetközi filmes tapasztalatokkal (London, Hollywood, Párizs) rendelkező Ráthonyi Ákos (1908–1969) rendező és akkori felesége, Tolnay Klári (1914–1998) színésznő több közös játékfilmet is jegyeztek[…]

  • Húsz óra

    A hatvanas évtized hosszú idő után az első nyugodtabb periódus – legalábbis a háborús konfliktusoktól és a belpolitikai eseményektől motivált fizikai erőszaktól mentes időszak – az ország […]

  • Idő van

    Gothár Péter (1947) harmadik nagyjátékjátékfilmje az Ajándék ez a nap (1979) és a Megáll az idő (1982) által elindított generációs közérzetfilmek sorát folytatja. A történet Esterházy Péter irodalmi […]

  • Ismeretlen ellenfél

    A thriller az egyetemes filmtörténet egyik sikerműfaja, amelynek már a húszas-harmincas években megszülettek az első klasszikus darabjai, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Nálunk ellenben […]

  • István, a király

    A nyolcvanas években az MSZMP vezetői újabb reformokkal próbálták megerősíteni a meggyengült életszínvonal-alkut, ám a társadalom széles körét érintő gazdasági válság és a politikai ellenzék erősödése[…]

  • Iszka utazása

    A 2000-es évek filmjeinek egyik izgalmas kérdése volt, hogy milyen történetekben mesélhető el a rendszerváltások nyomán Kelet-Európában lezajló fizikai és szellemi átalakulás. A témát érintő […]

  • Keresztúton

    A magyar filmtörténet egyik bizarr tanulsága, hogy ugyanazon rendező egyszerre lehet a szerelmi fájdalmak és az antiszemita uszítás formátumos szakértője. Kezében könnyzsebkendő, mellkasán […]

  • Keserű szerelem

    Az első, teljes terjedelmében fennmaradt magyar játékfilm. Jóllehet az első magyar film, Zitkovszky Béla A táncz-a már 1901-ben megszületett, csupán egy-két werkfotó maradt meg belőle. A következő […]

  • Kicsi, de nagyon erős

    Mintha csak Caravaggio valamelyik festménye kelne életre Grunwalsky Ferenc (1943) filmjének első perceiben: éles fény-árnyék kontúrral kettémetszett arcot látunk közvetlen közelről, a sötét háttér […]

  • Kontroll

    Az elsőfilmes rendezők által jegyzett ezredforduló környéki magyar játékfilmek közül kétségkívül a Kontroll az egyik legeredetibb darab. A Los Angelesben született és nevelkedett, de filmrendezőnek […]

  • Koportos

    A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a kelet-európai térségben bekövetkezett konzervatív politikai fordulat a magyar újhullám nagy társadalom- és történelemelemző „cselekvő filmjeinek” is a végét […]

  • Kutya éji dala

    A hetvenes–nyolcvanas évek fordulója a posztmodern jelenségek megszaporodását hozza az európai művészfilmben. A filmek – részben a társművészeti, azaz a zenei, képzőművészeti inspirációk megerősítése […]

  • Kárhozat

    Tarr Béla (1955) szerint nincs két markáns alkotói korszaka, ám a teátrálisan stilizált, színes Őszi almanach (1985) mégis átmenetet képez dokumentarista, szociografikus, városi közegű filmjei […]

  • Kék bálvány

    A némafilm–hangosfilm-váltás után közvetlenül készült filmeknek jobbára kultúrtörténeti érdekessége, semmint esztétikai jelentősége van a nemzeti filmkultúrák zömében. Az ismerkedés az új médiummal – […]

  • Két elhatározás

    A hatvanas évek magyar filmművészetét a jelen társadalmával (Sára Sándor: Cigányok, 1962; Kovács András: Nehéz emberek, 1964) és a közelmúlt történelmével (Kovács András: Hideg napok, 1966; Kósa […]

  • Két lány az uccán

    Tóth Endre (1913–2002) a két világháború közötti magyar filmgyártás egyik legizgalmasabb alakja, akinek pályája a korai emigráció miatt végül az Egyesült Államokban, André de Toth néven teljesedett […]

  • Kétszer kettő

    Az egyetemes filmtörténet több olyan rendkívüli tehetségű rendezőt ismer, aki a debütálás után a kudarc tudatában fordult el ettől a kíméletlen szakmától – legyen szó a kritikáktól örökre megrettenő […]

  • Kölcsönadott élet

    A harmincas évek végén a magyar film hangja, értékszemlélete, részben a műfaji térképe is megváltozik. Az elkomoruló korszellem új műfajokat preferál: megjelenik a tragikus románc (Kalmár László: […]

  • Körhinta

    Az 1955-ös év a magyar filmtörténet csillagéve, amikor is sorozatban készítenek el és/vagy mutatnak be jelentékeny művészi értékű és hatású műveket. Egyes teoretikusok szerint ekkor születik meg a […]

  • Köszönöm, megvagyunk

    A kínzó lakáshiány sokak életét megkeserítette a Kádár-korszakban, de a filmrendezők kétségkívül profitáltak belőle. Ez a mizéria kecsegtető drámai konfliktushelyzetet kínált fel, így […]

  • Külvárosi őrszoba

    A Horthy-korszak fontos művét, az alig néhány év alatt elismert rendezővé váló Hamza D. Ákos (1903–1993) Külvárosi őrszobáját „az első [magyar] rendőrfilmként” reklámozták, és a kritikusok is ekképpen[…]

  • Lenz

    A marginális újítók és a lázító látnokok kulturális intézménye, a félszáz évig fennálló Balázs Béla Stúdió eredetileg főiskolás rendezőknek kínált gyakorlási terepet a nagy stúdiók árnyékában, s ezért[…]

  • Liliomfi

    Makk Károly (1925–2017) közel egy évtizednyi rendezőasszisztensi szerepvállalás (Bán Frigyes: Talpalatnyi föld, 1948; Máriássy Félix: Kis Katalin házassága, 1950; Fábri Zoltán: Életjel, 1954) után […]

  • Liza, a rókatündér

    Hét évvel az Alena utazása (2008) díjnyertes rövidfilmje után készült el Ujj Mészáros Károly (1968) első egész estés játékfilmje, a Liza, a rókatündér, amely a közönség és a szakma körében egyaránt […]

  • Ludas Matyi

    A magyar film a második világháború utáni rövid felfutását követően hamar az enyészet sorsára jutott, miután a felgerjedő művészi indulatokat politikus-méregkeverők lefojtották, és a mozit az […]

  • Machita

    A világirodalom és a világfilm jelentős alkotóitól, Oidipusz és Iokaszté, Romeo és Júlia, Bonnie és Clyde sorsának krónikásaitól tudjuk, hogy nem csak a viszonzatlan, de a beteljesült szerelem is […]

  • Macskajáték

    Örkény István és Makk Károly (1925–2017) kapcsolata az ötvenes évek közepére nyúlik vissza, amikor Örkény a Csillag című lapban elismerő kritikát írt a rendező első nagyjátékfilmjéről, a Liliomfiról […]

  • Magasiskola

    Az 1960–70-es évtized fordulóján a történelmi parabolák (Jancsó Miklós filmjei, Kósa Ferenc trilógiája, Maár Gyula első játékfilmje) mellett megjelennek jelen idejű parabolikus művek is. Kortársi […]

  • Makra

    A termelési filmek emléke sokáig kísértette a magyar mozgóképet, és még a hetvenes években is éreztette hatását. De a munkás-paraszt tematika újdonatúj búvárai már igyekeztek megszabadulni a […]

  • A martfűi rém

    Valóban megtörtént hazai sorozatgyilkosság históriájára épül Sopsits Árpád (1952) filmje. A magyar bűnügyi krónikák egyik leghátborzongatóbb esete a „martfűi rém” ámokfutása: a teherautósofőrként […]

  • Mephisto

    Szabó István (1938) egész életműve azt a problémakört vizsgálja változatos formában, hogy a történelmi és társadalmi feltételek hogyan befolyásolják az egyén életét. Míg az 1960-as és 1970-es években […]

  • Meseautó

    A magyar hangosfilmgyártás kezdeti éveit jellemző műfaji kísérletezések lecsengését követően a vígjátéki műfajok, főként a romantikus komédia különféle történettípusai váltak uralkodóvá. Székely […]

  • Meteo

    A nyolcvanas évek elejének új-érzékenység néven elhíresült filmnyelvújító mozgalma sajnálatosan kevés művet termett, és a kihatásai nem voltak trendfordítóak, mindazonáltal zárvány sem maradt, hiszen […]

  • Mezei próféta

    A háború utáni átmeneti korszakban a kultúrpolitikában is egyre nagyobb hatalomhoz jutó kommunisták még nem kényszerítették rá a sztálini és zsdanovi elveket a készülő kevés film alkotóira. Az 1948-as[…]

  • Mielőtt befejezi röptét a denevér

    Tímár Péter (1950) harmadik egész estés mozifilmje mindmáig kilóg a rendező főként jobb-rosszabb komédiákból álló életművéből, sőt a magyar filmtörténetben is alig vezethető vissza előzményekre. A […]

  • Mágnás Miska

    Bár Keleti Márton (1905–1973) 1930-as évek elején induló filmes pályája (forgatókönyvíró, rendezőasszisztens, később rendező) a második világháború alatt szünetelt, 1945 után egészen haláláig a […]

  • A ménesgazda

    A kemény diktatúrával foglalkozó úgynevezett „ötvenesévek-filmek” első hullámát (Gábor Pál: Angi Vera, 1979; Kósa Ferenc: A mérkőzés, 1981; Mészáros Márta: Napló gyermekeimnek, 1982/1984) Kovács […]

  • A nagyrozsdási eset

    Az 1956-os forradalom utáni kádári megtorlás és restauráció alapvetően hat az évtized végének magyar filmjére. Szűkül az alkotók mozgástere, erősödik a külső és a belső cenzúra. Utóbbit mindenekelőtt […]

  • Napló gyermekeimnek

    Az ötvenes évek kemény diktatúrájának visszaéléseit, félelemmel terhes nyomasztó légkörét bemutató játékfilmek sora indul 1978-tól, olyan művekkel, mint A ménesgazda (Kovács András, 1978) és az Angi […]

  • Napszállta

    Nagy kérdés, hogyan folytatja a pályáját az a rendező, aki első filmjével nemcsak minden díjat megnyert, amit meg lehetett, de többet is tett ennél: a kortárs film egyik legtöbbet vitatott, pillanatok[…]

  • Nincs idő

    A Varsói Szerződés csapatainak 1968-as prágai bevonulását követően a keleti blokk „legvidámabb barakkjában” is adaptálni kellett a brezsnyevi irányelveket, így a hatvanas évek reformista törekvéseit a[…]

  • Nincsen nekem vágyam semmi

    Az ezredfordulón szép számú fiatal magyar filmrendező mutatkozik be, izgalmas művekkel. Az egyik legeredetibb világképű, látásmódú, formaérzékenységű debütáns a Színház- és Filmművészeti Főiskolán […]

  • Az obsitos

    A 20. század első felének egyik legnépszerűbb populáris műfaja az operett, amelynek Bécs mellett Budapest a fellegvára. Az első világháború előtt, alatt és után a könnyed zenés előadások a […]

  • Oldás és kötés

    Jancsó Miklós (1921–2014) már az ötvenes években aktív filmrendező volt, ám sematikus híradófilmjeit és első nagyjátékfilmjét, A harangok Rómába menteket (1958) ő maga sem tartja „Jancsó-filmeknek”. […]

  • Orient Express

    A filmes önreflexió jóval megelőzte a modernista művészfilmeket: számos hollywoodi film története foglalkozik a filmipar és a sztárrendszer kulisszatitkaival (Eladó lelkek [Souls for Sale, Rupert […]

  • A papucshős

    A papucshős a teljes hazai filmtörténet egyik leghumorosabb, egyúttal legmegrendítőbb darabja, igazi stílusbravúr. A harmincas évek végén született, abban az időszakban, amikor a glamúrromantikán […]

  • Pesti mese

    Gaál Béla (1893–1945) pályája a húszas évek elején indult (ekkor rendezte többek között A vörösbegy [1920], a Diadalmas élet [1923] és a Rongyosok [1925] című némafilmeket), a harmincas évekre pedig a[…]

  • A pogány madonna

    A nyolcvanas évekre a hazai filmek nézettségének folyamatos csökkenése új utak keresésére sarkallja a gyártás döntnökeit, és olyan produkcióknak is zöld utat adnak, amelyekhez hasonlóak korábban […]

  • Presszó

    Ha össze kellene gyűjtenünk néhány filmet, amelyek a legtöbbet mondják a kilencvenes évek Magyarországáról, úgy a Presszó biztosan köztük lenne. Sas Tamás (1957) bemutatkozó nagyjátékfilmje a korszak […]

  • Pál Adrienn

    Az 1970-es évek elején született és az ezredfordulón megismert rendezőgeneráció tagjai, a „fiatal magyar film” legsikeresebb alkotói a kétezres évek második felében ambiciózusabb filmtervekre és […]

  • A Pál utcai fiúk

    Fábri Zoltán (1917–1994) bevallottan szeretett kísérletezni, így az ötvenes évek második felében, a szocialista-realista sematizmustól megszabadulva neorealista és expresszív-drámai stílusban […]

  • Pókfoci

    A hatvanas évek reformtörekvéseit megakasztó brezsnyevi konzervatív fordulat általános kiábrándulást eredményezett Magyarországon is. A rendszerrel folytatott párbeszéd értelmetlenségét látva a hazai […]

  • Rengeteg

    A kétezres évek elején szárba szökkenő „fiatal magyar film” rendezőgenerációja látványosan különböző művekkel tűnt fel, de egyazon határozottsággal szakított az előző korszak tematikai és formai […]

  • Roncsfilm

    Szomjas György (1940) filmjének első hat percénél talán még sehol sem fogalmazták meg szomorúbban magyar filmben a rendszerváltást. Egy kis csoport várakozik a város lepukkant körzetében található […]

  • Rákóczi nótája

    Noha a harmincas–negyvenes évek magyar filmjei nagyrészt alacsony költségvetésből, mindössze másfél-két hét alatt készültek, a korszak filmográfiáját böngészve találunk körülbelül másfél tucat […]

  • Saul fia

    Ha történtek valaha csodák a magyar filmtörténetben, akkor a Saul fia biztosan ezek közé tartozik. Az alig néhány kisfilmet maga mögött tudó Nemes Jeles László (1977) istenkísértően vakmerő tervét […]

  • Semmelweis

    A későbbi külföldi karrierje során André de Toth néven világhírűvé vált Tóth Endre (1913–2002) öt különböző műfajú alkotást készített az 1939-es esztendőre korlátozódó rövid, de változatos […]

  • Senkiföldje

    Jeles András (1945) születésének, illetve első amatőr- és vizsgafilmjeinek dátuma (1968) pontosan kijelöli a rendező művészetének meghatározó alapelemeit: a 20. század történelmét egyfelől, a […]

  • Simon Menyhért születése

    Egyes teoretikusok úgy tartják, a magyar filmművészet hosszas, közel fél évszázados vajúdás után született meg, az ötvenes évek derekán. Míg a korábbi időszakokban csak szórványosan készültek művészi […]

  • Simon mágus

    A Simon mágus Enyedi Ildikó harmadik egész estés filmje, amely első pillantásra Az én XX. századomtól (1989) legalább annyira eltérőnek tűnik, mint a rendező második mozifilmjétől, a Bűvös vadásztól […]

  • Sodrásban

    A hatvanas évek elején robbanva újult meg a magyar film, és megszületett a hazai szerzői mozi. Rendezők sora csatlakozott rá az európai és a világfilm progresszív tendenciáira, az ötvenes években […]

  • Soha, sehol, senkinek

    A Rákosi-éra és a korai Kádár-korszak rémtettei már a rákövetkező évtizedben is foglalkoztatták a közéleti vonzalmú magyar filmeseket, de az „ötvenesévek-filmek” tematikai ciklusa csak 1978 után […]

  • Sok hűhó Emmiért

    A harmincas-negyvenes évek játékfilmjei többnyire igen kis költségvetésből, mindössze tíz-tizennégy forgatási nap alatt készültek, ezért a műtermi jeleneteknél sokkalta idő- és pénzigényesebb plein […]

  • Szakadék

    A negyvenes évek végén, illetve – a sematizmus korának sajnálatos intermezzója után – az ötvenes évek derekán és második felében készült magyar filmek a harmincas évtized paraszti-plebejus irodalmának[…]

  • Szamárköhögés

    A Szamárköhögés az első ’56-os film, amelyen nevetni lehetett. Gárdos Péter (1948) rendezése nem a történelmi tragédiát és nem is a forradalmi pátoszt viszi vászonra. Nem a történelemalakító hőst […]

  • Szegénylegények

    A magyar filmnek számos korszakos mestere van, de az egyetemes filmtörténet csak kettőt ismer el közülük a maga klasszikusaként. Azt a két alkotót, akik önálló poétikát teremtettek, és olyan filmeket […]

  • Szerelem első vérig

    Az 1980-as évek közepének közönségfilmjei visszahozták a hazai filmművészetbe a népszerű műfajokat, és mertek könnyeden szórakoztató, közérthető módon fogalmazni. Ebben az időben megnőtt a […]

  • Szindbád

    Huszárik Zoltán (1931–1981) negyven éves, amikor bemutatják első nagyjátékfilmjét, a Szindbádot, a második (Csontváry, 1980) pedig egyben az utolsó is a rendező halála miatt. Rövidfilmjei (Játék, […]

  • Sziámi macska

    A negyvenes évek magyar filmjei a nyereségek – és a látszólagos happy endek – ellenére gyakran a veszteség és a vereség érzetét keltik fel a nézőben (Bánky Viktor: Keresztúton [1942] és Kölcsönadott […]

  • Szép napok

    A 2000-es évek új filmrendező-generációinak tagjai, Török Ferenc (Moszkvatér, 2001), Mundruczó Kornél (Szép napok), Fliegauf Benedek (Dealer, 2004), Hajdu Szabolcs (Fehér tenyér, 2006), Kocsis Ágnes […]

  • Szépek és bolondok

    Szász Péter (1927–1983) két filmjével is csatlakozott a hetvenes évek fontos irányzataihoz, a filmgroteszkhez (András Ferenc: Veri az ördög a feleségét, 1977; Zsombolyai János: Kihajolni veszélyes, […]

  • Szíriusz

    A sikeres tömegfilm-kultúrákat a műfaji differenciálódás jellemzi. Így van ez a magyar filmben is a harmincas-negyvenes évtizedfordulón, amikor a domináns vígjáték és melodráma mellett megjelenik a […]

  • Szívzűr

    Böszörményi Géza (1924–2004) negyedik játékfilmje azt a csapásirányt követi, amelyet a tíz évvel korábbi Madárkák (1971) kijelölt: a hetvenes-nyolcvanas évek lírai-groteszk filmvígjátékainak […]

  • Talpalatnyi föld

    Az archaizáló és paraszti témájú magyar film markáns jelenség a szocializmus első évtizedeiben: a paraszti világ jó ideig számos jelentős mű visszatérő tárgya. Már a Horthy-korszak és a koalíciós […]

  • Talpuk alatt fütyül a szél

    A magyar filmtörténetben nem gyakoriak a műfaji kísérletek, a műfajteremtési próbálkozások mégannyira sem. Már pusztán emiatt – de nem csupán emiatt – figyelemre méltó a hetvenes évek egyik szolid, […]

  • A tanítványok

    Bereményi Géza (1946) íróként és dalszövegíróként, Cseh Tamás szerzőtársaként már országosan ismert alkotó, a Kádár-rendszer hétköznapi életvilágának népszerű költője, amikor közel negyven évesen […]

  • A tanú

    A kádári kultúrpolitika ösztönözte a hatvanas évek magyar újhullámának alkotóit, hogy készítsenek társadalomtudatos, politikailag érzékeny „cselekvő” vagy „kérdező” filmeket (Herskó János 1963-as […]

  • Taxidermia

    A 2000-es évek rendezői, illetve Simó Sándor osztályának tagjai azt az instrukciót kapták osztályfőnöküktől, hogy személyes, „így jöttem” filmekkel induljanak el a pályán. Ez a személyesség áthatotta […]

  • Testről és lélekről

    Ez a különös, a rideg hétköznapokat csodás álmokkal keresztező szerelmi történet, amelyben valóság és álom az élet egyenrangú területeiként jelenik meg és alakítja két ember egymásra találását, […]

  • Tesó

    Az ezredforduló környékén látványos nemzedékváltás zajlik le a magyar filmrendezők mezőnyében, amely nem csupán a szerzői film térképét rajzolja át, de a szórakoztató moziban is új időket jelez. Míg a[…]

  • Tiszavirág

    Az 1945 előtti magyar hangosfilmeknél elvétve találunk csak néhány, művészi igényű produkciót. Ilyen kísérleteket tett az 1930-as évek elején Fejős Pál (Tavaszi zápor, 1932, Ítél a Balaton, 1933), a […]

  • A tolonc

    A magyar némafilmmel foglalkozó kutatók örök gondja, hogy a produktivitását tekintve a tízes években még a világ élvonalában álló honi filmipar termése jobbára hozzáférhetetlen. Az egykor mintegy 600 […]

  • Tomi, a megfagyott gyermek

    Balogh Béla (1885–1945) megbecsült és termékeny rendező volt a múlt század húszas és harmincas éveiben, aki felettébb sikeres „üzletfilmeket” vezényelt le A vörös kérdőjeltől (1919) az Édes mostoháig […]

  • A torinói ló

    Tarr Béla (1955) életművét általában két korszakra bontják a filmtörténészek: a hetvenes-nyolcvanas évek dokumentarista stílusú társadalmi problémafilmjeit (Családi tűzfészek, 1979; Szabadgyalog, […]

  • Torzók

    Sopsits Árpád (1952) negyedik egész estés játékfilmje olyan, mintha az első volna. Legalábbis ha az 1960-as évektől jelen lévő erős filmtörténeti hagyományt tekintjük, miszerint a pályakezdő rendezők […]

  • Tízezer nap

    A harmincas évek végétől a hatvanas évek elejéig tragédiák sora – egy világégés, több rezsimváltás és egy forradalom – szántja fel a magyar történelmet. Értelmezzük bárhogyan a kádári konszolidációt, […]

  • Utazás Jakabbal

    A nyugati hatvannyolcas tüntetések elcsendesedtek az évtizedfordulón, a magyarországi reformok megtorpantak a hetvenes évek közepére, és még a fiatalok lázadását tápláló beatkultúrát is sikerült […]

  • Valami Amerika

    A fogorvosként végzett Herendi Gábor (1960) éveken át a reklámszakmában dolgozott, reklámfilmek és klipek megrendezésével szerzett filmkészítői tapasztalatokat. 1994-ben alapított stúdiója, a Skyfilm […]

  • Valamit visz a víz

    A negyvenes évek megváltozó, egyes elemeiben – kivált a tónusában – újraformálódó magyar filmje az előző évtized glamúrvilágképét támadja. A Halálos tavasszal (1939) kezdődik a folyamat, majd pedig […]

  • Vasvirág

    Herskó János (1926–2011) sokoldalú, meghatározó alakja volt a magyar filmszakmának. Nemcsak rendezései, hanem tanári munkássága is kiemelkedő: növendékei között volt Ember Judit, Gyarmathy Lívia, […]

  • Vattatyúk

    Szőke András (1962) a hazai amatőr filmes mozgalom egyik legkiemelkedőbb és legsokoldalúbb alkotója. A Szomjas György által vezetett, amatőrfilm-mozgalmat megújító Kőbányai Filmstúdiónál kezdte […]

  • Veri az ördög a feleségét

    A hetvenes évek két fő irányzata, a dokumentarista módszert a fikciós filmek világával ötvöző Budapesti Iskola és a szerzői stílus mellett egyre inkább teret nyert magának a szatíra, így készülhettek […]

  • A vizsga

    A kétezres évek magyar tömegfilmjének problémáit leltározva mindenekelőtt a külföldi minták setesuta használata tűnik fel, de legalább ennyire fontos az is, hogy az alkotók mintha nem lennének képesek[…]

  • Werckmeister harmóniák

    Sokak szerint Tarr Béla (1955) életművében a Kárhozat (1988) stílusfordulatot hozott, s a megújult eszközöket tovább radikalizálta a hét és fél órás játékideje miatt is óriási feltűnést keltő […]

  • Witman fiúk

    Tarr Béla és Fehér György mellett Szász János (1958) kapcsolódott több művével a nyolcvanas–kilencvenes évek filmművészeti irányzatához, a „magyar fekete szériához”, amelyhez a Szász-életműből a […]

  • Zsötem

    A rendszerváltást követő piacgazdasági szabadverseny nemcsak a nyugati termékek Magyarországra áramlását, de a magyar szexmunkások nyugat felé tartó „exportját” is felgyorsította. Salamon András […]

  • Állami Áruház

    Az 1950-es évek első felében a sematizmus és a szocialista realista esztétika jegyében, központilag meghatározott tématerv szerint készültek a magyar filmek. A politikai ideológia alapvetően […]

  • Álmodozások kora

    A magyar film a hatvanas évek elején élete új szakaszába lép: azzal hogy csatlakozik a kurrens egyetemes filmtörténeti folyamatokhoz, az aranykora jön el. A kezdet 1961, a Megszállottak bemutatásának […]

  • Árnyék a havon

    Határhelyzetek: élet és halál, ártatlanság és bűn határhelyzetei állnak Janisch Attila (1957) munkáinak középpontjában, rövidfilmjeitől (Zizi, 1982; A másik part, 1983) kezdve valamennyi […]

  • Égi bárány

    A Szegénylegények (1966) és a Csillagosok, katonák (1967) nemzetközileg is ünnepelt mesterművei tematikailag és formailag egyaránt kikristályosították Jancsó Miklós (1921–2014) összetéveszthetetlen […]

  • Éjfélkor

    1957 zűrzavaros klímájában a konszolidációra törekvő hatalom az engedékenység látszatát kereste, és a tavalyi forradalom leveréséért némi kompenzációt kívánt nyújtani a kultúrán keresztül. Ez azt is […]

  • Az én XX. századom

    Enyedi Ildikó (1955) Fábri Zoltán osztályában végzi tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, diplomáját azonban csak évekkel később kapja meg. Szellemi és művészi érdeklődésének […]

  • Én voltam

    A harmincas évek formájában és nyelvében szimpla és konvencionális magyar filmjei között felüdülést jelent egy-egy olyan mű, amelyben a kép funkciója nem pusztán a cselekmény illusztrálása. Amelyben […]

  • Így jöttem

    Jancsó Miklós (1921–2014) az 1960-as évek első felében találta meg az életművét az európai modernizmushoz kapcsoló szerzői hangot. Ez az időszak a magyar filmművészetben általános intézményi és formai[…]

  • Ítélet

    A kádári „puhadiktatúra” egyik jellegzetessége volt, hogy a hatalom ösztönözte a filmeseket társadalmilag érzékeny kérdések taglalására. Ugyanakkor óvatosan vagy egyáltalán nem volt javallott […]

  • Örökbefogadás

    Mészáros Márta (1931) korai filmjei hétköznapi munkáshősök sanyarú életterét térképezték fel (Eltávozott nap, 1968; Holdudvar, 1969), ám a perifériát fürkésző alkotó egyre inkább a szereplők belvilága[…]

  • Az ötödik pecsét

    A keleti blokk 1968–1969-es konzervatív fordulata a Csehszlovákia megszállásában résztvevő Magyarországon is végbement. Bár a hatvanas években kidolgozott új gazdasági mechanizmus bevezetésre került […]

  • Üvegtigris

    Az utóbbi húsz évben legfeljebb maroknyi olyan magyar film készült, amelyre azt mondhatjuk, „mindenki látta”. De lehet, hogy csak egy: az Üvegtigris. Nem is moziban volt átütő a siker, az ezredforduló[…]

  • Őrségváltás

    Egyetlen évtizeden belül – 1938 és 1948 között – a magyar filmszakma két hatalmas vérveszteséget szenved el. A harmincas évek végén a faji alapú, a negyvenes évek végén az osztályalapú tisztogatásnak […]

  • Őszi almanach

    Tarr Béla (1955) az 1980-as évek első felében eltávolodott a Budapesti Iskola dokumentarista irányzatától és a korábbiaktól eltérő stílusban készítette a filmjeit. Ez a szemléletváltás az életmű jól […]